Egy szakács tollából

2007 decemberében kaptam kézhez Szakácsmester oklevelemet, egy 1 éves elméleti és gyakorlati oktatást követően.

Vizsgatételem borsó leves, bakonyi sertésborda milánói makarónival, és rakott palacsinta volt. 2007 decembere óta egyfolytában hangoztatom, hogy én biz’ szakács is vagyok. Csak igen kevesen tudják azt – az egyébként elhanyagolható tényt –, hogy mesterműveim 99%-a nyilvánosság elől elzárva tartandó, egészségügyi és mentális okok miatt.

DE!

Hála a szerzeteseknek, akik aktív szexuális élet hiánya miatt vágyaikat csoki készítésben élték ki, illetve a Coca-Colán szereplő Télapónak, hogy 60 évvel ezelőtt egy remek marketingfogásnak köszönhetően világmárkává tették ezt a tömény cukornedűt, és gasztronómiai fenomén édesanyámnak, súlyos tényekkel kellett szembe néznem: elhíztam.

Így hát 2010. szeptember 18-án 90 napos diétára szántam rá magam. Mellőztem a szerzetesek pornográf étkét, a télapó italát, és mesterszakács anyukámat új vizekre tereltem. Fogyókúrám lényege (az önmegtartóztatáson túl) az ételek alkotóelem szerinti csoportosítása, és szétválasztása. Így tehát 4 napot különbözetünk meg, protein-hús nap, keményítő-, szénhidrát- és gyümölcsnap. A 4-ből 3 pofonegyszerűen betartható, de komoly fejtörést okoz a keményítő nap. Ezen a napon babot, kukoricát, rizst, krumplit és hasonlókat lehet enni. Bár próbáltam magam meggyőzni, hogy a mekis krumpli teljesen megfelel a diéta előírásainak, sajnos elő-előbukkanó lelkiismeretem rádöbbentett, főznöm kell!

Így aztán 1 hónapos kukoricás vegetálás után úgy döntöttem, fakanalat ragadok. Végtére is 27 éve lesem kuktavirtuóz anyukámat, semmi gond nem lehet a könnyed utánzással. Rá kellett azonban jönnöm, olyan a főzés, mint a műkorcsolyázás, az ágyban fekve, annyira pofon egyszerűnek tűnik az a dupla Rittberger, aztán mikor rámész a jégre, rögtön a padlóra kerülsz. Ma már tudatosan figyelem anyát, mikor főz, megragadom a nem említett fortélyokat, de ha 1 másodpercig is elkalandozok, az a másodperc az, amitől az étel egységesen összeáll, amitől meglesz a sava-borsa, karaktere, és amit nekem ugye nem sikerül elcsípnem. Node engem nem olyan fából faragtak, én ‘mindent megcsinálok és bepróbálok’ típus vagyok, így hát elhatároztam, rizses lecsóval lepem meg magam. Egész nap vártam az 17:00 órát, irány a budaörsi Tesco és az alapanyagok beszerzése, mert hát a jó étel titka a minőségi alapanyag. Azt hiszem, a tusfürdőknél jártam, mikor belém nyilallt: Mi a szar kell a lecsóba? Némi pánikhangulat lett úrrá rajtam, de akkor eszembe jutott mentorom és azonnal tárcsáztam is anyát, aki épp a debreceni Tescoban vásárolt alapanyagokat. Így tehát, 250 km-re egymástól, a Tesco zöldségpultja előtt gyorstalpaló lecsókészítő tanfolyamon vettem részt.

Kiskatám, kell hozzá hagyma, paprika, paradicsom.

Na jó, de mennyi? - a zöldségosztálytól, a szárazáru osztályig megbeszéltünk olyan részleteket, hogy mekkora és hány fej hagyma, milyen és mekkora paradicsom, pontosan 7 vagy 10 paprika. Ekkor érkeztem meg a rizsekhez. Atyaég!! Ez aztán a bőség zavara, zacskós, A, B, rövid szemű, hosszú szemű, barna, fehér, kukutyin bió, meg a rosseb tudja, még milyen. Kérdem én: csoda, ha egy kezdő szakács, aki eddig csak ette azt a drága ételt, most kétségek közt hánykolódik? Isteni szerencse, hogy anya még az éterben volt, így a rizs koordinátáit is megtudtam. Hazamentem és tanácsadóm utasításait követve elkészítettem életem első lecsóját. A rizst gondoltam, majd reggel megalkotom, és nemes egyszerűséggel összegyönyörködtetem a lecsóval. Álmomban rizsszedő gésa voltam, és rémálmok gyötörtek, hisz hajnalban tudatosult: Te jó ég, hiszen én rizst se tudok főzni.

Újabb reggeli egyeztetés, hány pohár víz, hány pohár rizs. Minden rendben, rizs bekészítve, jöhet a hajvasalás. Haj egyenes, rizs leégve. Nagy szerencse, hogy egymagamra főztem, mert a tetején épen maradt szemek bőven elegek voltak, így aztán jött a párosítás, és csomagolás, majd a déli ebéd.

Örömmel jelentem: szuper rizseslecsót készítettem.

...4 nap harmónia, gyümölcs, tészta, hús és itt van már megint ez a k.rva keményítő nap, nincs mese, főznöm kell.

Kutattam a netet, hátha találok valami kiskaput, de semmi. Egyszer csak bevillant. Borsófőzelék. A feldobott hétvégém után, úgy voltam vele, hogy ha már megy egy 3 alapanyagból álló lecsó elkészítése, mit nekem egy borsófőzelék :) Net, receptek, és felháborodás. Miért kezdődik mindegyik recept így: csinálj rántást!?

Mi az a rántás? És mihez kell? Ez nem csak borsó meg valami ragadós, folyós, ízletes lötyimötyi? Tárcsáztam a ‘GyorssegélyafőzésbenCzinkuKati” vonalat.

Anya, hogy kell borsófőzeléket csinálni?

Hát vegyél borsót, meg ezt, meg azt... aztán ha hazaérsz, hívj fel.

Határozott, céltudatos háziasszonynak éreztem magam, aki abszolút magabiztossággal csapja a kosárba a rizslisztet, pirospaprikát, és magában azt gondolja, összecsap valami kis borsófőzeléket, közben kivasal, spanyolozik, és takarít.

Hazaérve a megpakolt kis reklámszatyrommal, már csörgettem is anyát.

Kiskatám, kb olyan 5 dkg liszt...

Anya, nekem ne rébuszokba beszélj! :)

Hát akkor ööö, egy kávéspohárnyi liszt.

(Zárójelben megjegyzem, éljenek a bögrés receptek, komoly segítség az átváltással és mértékegységgel küszködőknek :)

A pohárnyi adagok levésése után nekiláttam.

Borsó megfőzve, jöhet a nagybetűs RÁNTÁS.

Hívás1:

Anya, ezt meddig kell főzni?

Míg olyan barnás színe nem lesz.

Hívás 2:

Anya, az baj, ha nagyon folyós és olajos?

Hát, öntsd le róla a felesleges olajat.

Hívás 3:

Anya, az összeset használjam fel?

Ááá, kb. olyan 2 kanállal.

Hívás 4:

Anya, baj ha véletlenül felhasználtam az összes rántást? (kb. 7 kanálnyi)

Nem, csak öntsd fel akkor vízzel.

Hívás 5:

Anya, elkészült életem első borsófőzeléke és még lepcsánkát is csináltam hozzá!

Hívás 6:

Anya, arra gondoltam, hogy itt az ideje megtanulnom a tökfőzeléket, húslevest, kacsát, székelykáposztát, vadast, de a legfontosabb: a krumplifánk a 4 nap múlva esedékes keményítő napra.

Aki nekünk ételt, italt adott, vagy megtanít főzni, annak neve legyen Áldott!

Írás éve: 2010