Gyűjtögető életmód

Egyetemista koromban kerített utoljára hatalmába az az érzés, ami tegnap este is megával ragadott. Tanulóéveim alatt, a szobámban két alkalommal volt makulátlan tisztaság: az őszi és tavaszi vizsgaidőszakban. Ekkor ugyanis a szobám tisztasága, az autó kiporszívózása, a fürdőszoba rendberakása, a szüleim hálószobájának kitakarítása, az ablakpucolás, a padlási lim-lomok selejtezése, bugyik, zoknik kivasalása bizony teljesen egyértelműen és megkérdőjelezhetetlenül előrébb kerültek a fontossági sorrendben, mint felkészülni a 2 nap múlva esedékes statisztika szigorlatra.

Hasonló priorizálási válság alakult ki a tegnap esti programomban. Munkából hazafelé tartva hosszasan győzködtem magam, hogy milyen hasznos dolog a futás, micsoda szuper jótékony hatása van rám, és hogy dúl bennem az akaraterő, hogy egy óra edzést végégig csináljak. De ahogy átléptem a küszöböt, már el is öntött az ismerős érzés, jobb lenne előbb kitakarítani a lakást. Így hát aztán este hétkor otthonkára cserélve irodai öltözékem, nekiláttam a rendrakásnak. Anyukám módszerét alkalmazva, a lakás minden pontjában egy időben kezdtem a rend helyreállítását, abban bízva, hátha egy időben is fejezem be. Lefolyótisztító szag áradt a fürdőszobából, szellőztetés zajlott a hálóban, porszívó feküdt a nappaliban, miközben a konyhában a fűszeres kosarakat néztem át selejtezés címszó alatt. Mert, bár ritkán takarítok, az a remek tulajdonságom megvan, hogy akkor nagyon alaposan. Amikor a negyedik fűszeres kiskosárban a harminckettedik sütőport találtam meg, rá kellett jönnöm, nincs mese, elkezdődött. Mindenkinél bekövetkezik, kinél előbb, kinél később. Olyan, mint a klimax, nem kímél senkit. Én is számítottam rá, de bevallom derekasan, nem a 20-as éveim végén. Nem volt mit tenni, szembe kellett néznem a ténnyel, megkezdődött nálam az öregkori gyűjtögetés. Még szerencsésnek is mondhatom magam, hogy olyan terméket sikerült kifognom kényszeres viselkedésem tárgyaként, ami legalább 2 évig megőrzi a minőségét. Elmélázva ezen az immár megmásíthatatlan tényen, tovább haladtam a fűszerek, pudingok és egyéb zacskós szir-szarok rendszerezésében. A tizennyolcadik vaníliás cukornál már azon agyaltam, vajon milyen ütemben romlik elmeállapotom és mikor jutok el odáig, hogy az ágynemű tartómba dugdosom a csalamádét, mézet, virágföldet, mosóport és mindent, kivéve persze az ágyneműt, mint drága jó nagymamám. A takarításnak ezen szakasza annyira mély nyomott hagyott bennem, hogy a szokásos heti telefonbeszélgetésünkkor fel is hívtam szöszi barátnőm figyelmét, hogy lassan szervezhetjük az öreg klubokat, mert mániákus sütőpor és vaníliás cukor felhalmozó lettem, mindezt úgy, hogy az elmúlt félévben még csak a sütő közelében sem jártam. Megnyugtatott, hogy ez már valóban öregkori sajátosság. Nála a tárkony esett áldozatul. Elfogyott a babérlevél, hupsz egy tárkony a kosárba. Nincsen majoránna, akkor ideje beszerezni egy kis tárkonyt. Bár a története megnevettetett, a célt nem érte el, nem nyugtatott meg, mert arra az apró részletre már nem is mertem kitérni neki, hogy a takarítás előrehaladtával mi minden került elő számomra merőben fura búvóhelyéről. Mert ki hallott már olyat, hogy valaki egy dobozban gyűjti a gyógyszereket és a függönykarnis csipeszeit? Nekem sajnos nem ugrott be egy hónappal ezelőtt, amikor 2 méter magasban egy ingadozó létrán egyensúlyozva hosszasan törtem a fejem, hogyan osszam szét a kábé 9 darab csipeszemet a 3 méter széles frissen mosott függönyömön úgy, hogy jobb oldalon és bal oldalon is egyforma legyen. Hasonló bizarr dolgok százait tudnám felsorolni, de nem szeretném minden barátomat elveszteni, így inkább átnyergelek a helyzet Katás vagy inkább Kovács klános megoldására. A művelet a "Szőrös Szív" fedőnevet kapta. Minden a kukában landolt, ami egy éve nem volt a kezemben, így olyan tárgyaktól vettem búcsút, mint hajcsatok, csipeszek, tollak, papírok, jegyzetek, újságok, számlák, vagy inkább számlatömbök. Gondoltam, ha már egy ideje nincs befizetve, most már minek, majd küldenek újat. Röpke 5 óra alatt 3 nagy fekete zsákot pakoltam meg mihaszna dolgokkal és a ruhásszekrényeket még ki sem nyitottam. A takarításnak nálam különböző szakaszai vannak.

1. A kupi helyzetfelmérése

2. Még nem tudom, felszínesen vagy alaposan akarok-e takarítani, így innen oda, onnan ide teszek dolgokat

3. Eluralkodott káosz a lakás minden pontján

4. A szoba átrendezése, hogy megszüntessük a fenti szakaszállapotot

5. Első jelei az érdektelenségnek

6. Szenvedés

7. Utolsó akkord

8. Elégedettség

Tegnap éjjel, fél kettő körül a mellékhelység hideg ülőkéjén vártam, hogy rám találjon az elégedettség érzése, hisz a többi szakaszon már túl voltam. Valami azonban hiányzott a tökéletességhez. Mint tudjuk, a wc-n jönnek mindig a legjobb ötletek, neki is láttam az agymenésem kivitelezéséhez. Parafatábla, rajzszeg, és kalapács, mint az egyetlen szerszám a lakásban és már kész is volt a WC-ben felrögzített üzenő tábla. Ha létezik Kínai Nagy Fal, Siratófal, ugyan miért ne létezhetne az én tiszta vécémben a MEGKÖNNYEBÜLTEK FALA.

Ahová rögtön fel is rögzítettem magamnak és a látogatóimnak:

Tiszta a lakás, jöhet a futás!

Írás éve: 2012