"Véletlen" brosúra

Amikor elhatároztam, hogy Máltára költözöm, azt is elhatároztam, hogy a Kata Ír

oldalban külön kategória lesz ezeknek az írásoknak és megpróbálom közvetíteni a

publikus részeket annak, akit érdekel.

Ma a 3. vasárnapomat ünneplem a szigeten, a kedvenc helyeim egyikén iszom a jól

megérdemelt Moscow Mule-t és azon hezitálok, hol kezdjem az első szösszenetem.

Mi legyen a téma, mi legyen a struktúra, hogyan tegyem mondatokba mindazt, ami

körülöttem van.

Sokat írtam már Máltáról, de arról talán keveset, hogyan vált turistahelyből otthonná.

2011 júliusában jártam először Máltán, és így visszagondolva olyan sorsszerűnek

tűnnek ezek a lépések. Két dolog miatt voltam mélyponton, szerelmi csalódás és az angoltudásom. Akkor úgy éreztem, ki kell szakadnom és összeszednem magam valahol teljesen máshol. Így a neten kutatva rátaláltam egy brosúrára, ami Máltát és a nyelvtanulást reklámozta, én pedig jöttem is, amilyen hamar csak lehetett. Az első máltai látogatás 4 hétig tartott,  de hosszú évekre kitartott. Mostani fejemmel megdöbbentő, mennyire nem fedeztem fel akkor a szigetet teljes egészében és mégis annyira tetszett Málta, annyira elvarázsolt, hogy tényleg eljátszottam a gondolattal, hogy hagyom az akkor még törékeny HR karrierem, és ha kell, mosogatok is, csak Máltán lehessek.

2012-ben a bátyámmal és egy jó barátunkkal tértem vissza pár napra, akkor

Valettában szálltunk meg, tavasz volt és az egyik legjobb tesós nyaralásunk, ezért

Málta újra nagyon belopta magát a szívembe, de majd’ egy évtizedet vártam, hogy

újra lássam.

Ebben az évtizedben, míg Máltától távol kerültem, helyre tettem a szerelmi csalódást és gyűjtöttem még hozzá párat, sokat angoloztam és eljutottam addig, hogy ausztrál főnököm legyen, de tudjuk, a történelem ismétli önmagát.

2022 márciusában egy este megint megcsapott a két jól ismert érzés, a szerelmi

csalódás és a mélypont az angol nyelvtanulásban, ezért újra cselekedtem, felkerestem valakit, aki engem mindig Máltához köt és leszerveztem egy augusztusi nyaralást is, hogy meglessem, mi változott az elmúlt években. 2022 augusztusában, pontosan egy évvel ezelőtt úgy mentem haza a nyaralásból, hogy tudtam, nem az volt az utolsó utam Máltára. Jöttem még szeptemberben egy hetet, októberben és novemberben két hónapot, decemberben pedig újabb egy hetet.

Januárban már biztosan tudtam, nyitva a szívem, lelkem és eszem, hogy

meghozzam a döntést, ami 12 éve van készülőben. Pontosan tudtam, mit akarok,

miért vagyok hajlandó felszámolni a debreceni és BT-s életem, és azzal a tudattal

teltek a napok 2023-ban, hogyha a sors azt akarja, hogy Máltára menjek, akkor

összejön, ha nem, akkor úgy is jó.  Aztán egy nap szembejött velem egy álláshirdetés, ami több volt, mint vonzó. Az interjú pedig olyan volt, mint a villámcsapás a nagy Ő-vel.

Szerencsésnek tartom magam, jó érzékkel választok magamnak munkahelyeket és

már az interjúk során megérzem, hogy egymásnak teremtett-e minket a sors vagy

sem. Ez a cég szerelem volt elsőre és elköteleződés lett az 5. interjú után is.

Így aztán a kiköltözés előtt a szüleimnek is megmutattam a szigetet, lássák hova kell

majd kéthavi rendszerességgel repülniük.

2023. augusztus 2-án egy  32 kg-os nagy bőrönddel, egy 10 kg-os kis bőrönddel és

egy hátizsákkal megérkeztem, és azóta figyelem az érzéseimet, hiányzik-e Magyarország (nagyon nem, de valószínű, hogy még túl korai), a család és a barátok nagyon, de szerencsére aktív és sűrű a  kontakt. Szeretem Máltát, pont úgy, ahogy az ember az otthonát szereti.

Mostanában sokat gondolkodom a sorson és a jeleken. A Máltára költözésben

minden annyira simán és könnyen ment, minden esemény és történés megerősítette

bennem, hogy ezt kell tennem, így nincs bennem kétely, inkább csak kíváncsiság,

milyen lesz, meddig tart, mit tartogat nekem. Miért találtam meg azt a brosúrát 2011-ben, vajon milyen lesz itt az élet, és ahogy ezt a mondatot leírtam, hirtelen hatalmas tűzijáték lett előttem.

Jelek…

Málta, 2023.08.20.