Izgul a család. Hétfő este van, hatalmas vihar, szakadó eső, villámlás. Természetesen nem a vihar miatt izgulunk, ebből jó pár évtizede - sőt, van, aki már fél évszázada - kinőttünk. A garázsunkért aggódunk.
Érdekes, hogy azt írom, garázs, mert a szó hagyományos értelmében ez nem is garázs. Illetve garázs, két kocsibeállóval, hatalmas kétszárnyú ajtóval, de létezése 22 éve alatt egyszer sem állt benne autó, garázsként tehát soha nem funkcionált. Miért aggódunk akkor mégis miatta, ha nem állnak benne még vihar idején sem autóink? Rendben, elmesélem, de ha ezek után nem barátkozol velem, tudni fogom, hogy szűk látókörű és maradi gondolkodású vagy :).
Az igazi férfi ismérve:
- ír egy könyvet,
- csinál egy fiúgyereket,
- és felépít egy házat.
Jóapám 1994-re teljesítette az első két pontot, így 1994-ben elkezdtünk építkezni és 1995 július 1-jén apám férfi lett, hisz aznap beköltöztünk saját házunkba. Az otthonunk akkor még nem érte el mostani pompáját, így nem volt kikövezett út a garázshoz, talán ez lehet az oka annak, hogy a garázsunk elsődleges funkciója a lomtár volt.
A szerelőaknát, amit beleterveztünk (a kocsik alá), évekig használtuk éléskamrának - kiválóan működött krumpli, hagyma, alma tárolására. A talajvíz emelkedésével azonban funkciója értelmét vesztette és betemettük.
A garázs volt unokatestvérem tanulóterepe is. Első felindulásában úgy érezte, a vas az életfogytig tartó szerelem, és csinált is nekünk egy ritka logikátlan padlásfeljárót, azóta is utáljuk, hisz elfoglalja a garázs felét, de mentségére legyen mondva, soha senki nem esett le róla, eddig! A szüleim legközelebb akkor váltak az unokatestvérem mecénásává, amikor úgy döntött, festő lesz. Ekkor kapta a garázsunk a szép fehér falszínt. 5 évente ajánlott foglalkozást váltani, ezzel unokatesóm is egyetértett, és burkolónak csapott fel, így történt, hogy a garázsunkat lecsempéztük. Rokonom foglalkozás kalandozásaiban az a legszebb, hogy mi voltunk az első és utolsó megrendelői is adott mesterségének, de ma már úgy fest, révbe ért, távol a mi garázsunktól.
A helytől, ami 22 éve gyűjti lakásunk már nem kellő, - kicsit félve írom le - leselejtezett darabjait. Meg van mindennek a maga ideje és sorsa, de jaj annak, amelyikre azt mondjuk: “vigyük ki a garázsba”, ez egyet jelent a “Dobjuk ki!” mondattal. Először csak egy-két ócska, szék, komód, pár ocsmány ajándékba kapott váza került ki, ma már ennél sokkal többet rejt.
A mi garázsunk a házunk lelke.
Először is, jó ha tudjátok, hogy a garázsunk egyben a könyvtárunk is. Marx és Engels műveitől Churchill életrajzáig minden nemű és témájú írott anyag megtalálható. Ott figyel a polcon az az Új magyar lexikon, amellyel a szüleim kitámasztották egykor volt hitvesi ágyukat, amikor annak kitört a lába, de szintén ott lapul valahol a nagy könyvek között megbújva apukám verseskötete is. Ha véletlenül bentragadnál a garázsunkban, nem kell izgulni, akad számodra bőven szórakoztató irodalom, úgy 100-150 darab régi klasszikus. Ha már a művészeteknél járunk, most van itt az ideje, hogy elmondjam, jelenleg Seres, Burai, ismeretlen tájfestő, valamint László Ákos műveiből kaphatsz tárlatvezetést, hisz a garázsunk falát csak ilyen páratlan tehetségek díszítik, a fenti művészeknek megnyugtatásként közlöm, családfőnk képe, a bátyám és az én portréképünk is ott figyel, mert azt hiszem, minden családban általánosan bevett szokás, hogy a gyerekek kiskori képei a garázsban lógnak a falon.
Aki eddig kéthetente a Tesco melleti parkolóba járt régiségvásárra, annak szólok, nálunk mindennap, ha betévedsz a garázsba, találsz jobbnál jobb régiségeket, nagyapám pecabot gyűjteményét, nagymamáim régi bőröndjeit, csecse-becse tárgyakat.
Bizton állíthatom, a Mercedes Forma 1-es istállójában nincs annyi lágy és szuper lágy vagy esőmenő gumiabroncs, mint a mi garázsunk 25 négyzetméterén.
A 3 biciklink közvetlenül a művészi képek mellett lóg a falon.
3 szekrényen vannak szerszámos ládák, tele szerszámokkal, mégsem találtunk imbuszkulcs készletet akkor, amikor úgy döntöttünk, hogy itt az ideje konditermet kialakítani a még fel nem használt 3 négyzetméteren. Ez a legújabb és általam legjobban szeretett funkciója a garázsunknak. Amikor múlt héten a barátaim eljöttek, hogy az ellipszis trénert összeszereljék nekem, Marika két röhögőgörcs között megígérgette velem, hogy írok majd a garázsunkról és a szüleimről szösszenetet. Az utóbbit még formálgatom, de a garázsunkat szerintem elég jól bemutattam. Mielőtt azonban választ adok a fenti kérdésre, miért is aggódunk mi most, elmondom a legnagyobb csattanót.
A mi garázsunk konyhaként is funkcionál, mert hiába van a házunkban gyönyörű szép konyha, indukciós tűzhellyel, szuper konyhai gépekkel és edényekkel, mi bizony a garázsban a bátyám 20 éves íróasztalán felállított rezsón főzzük a vasárnapi ebédet, és a kukoricát nyáron, hogy édesanyámat ne zavarják a szagok.
Most azért izgulunk körmünket lerágva, hogy mi lesz velünk holnap, ha a nagy eső miatt a garázsunk beázik az éjjel, hogyan olvas majd apa a karosszékben Mérőt, miközben anya a levest főzi és méri ki, én pedig azt mérem, hány kalóriát égettem az ellipszisgépen és mindezt a mi imádott garázsunkban?
Írás éve: 2018
Comments