Ilyen még soha nem volt. Szilveszter éjjel, egy sötét szobában, 45 perccel éjfél előtt még soha nem írtam szösszenetet. Olyan se volt még, hogy az év utolsó napján és estéjén a szüleim, az unokahúgom és az unokaöcsém is velem legyenek. Arra se volt példa, hogy ezen az estén ne lehessen kimenni az utcára este 8 után. Minden szempontból rendhagyó szilveszter, mint ahogy rendhagyó év is volt ez a 2020.
Azon gondolkodom itt csendes magányomban az év utolsó estéjén, hogy mit is írhatnék róla. Nem akarom jó vagy rossz jelzőkkel illetni, előbbi nem igaz, utóbbi túl drasztikus, fura év volt, maradjunk ennyiben. Egy év, amire azt hiszem, amíg élek és az agyam engedi, emlékezni fogok. Ha 2020 egy érem lenne, akkor a jó oldalára fel tudnám írni, hogy megszületett a keresztlányom, Aliz, aki egy igazi tünemény és nagy veszteség lenne a világnak, ha ő nem lenne. Erre az oldalra vésném fel azt is, hogy mióta élek, nem töltöttem ennyi időt együtt a családommal, minden perce értékes volt, még ha olyan alantas tevékenységeket is csináltunk, mint tv-nézés 24 órában. Biztosan tudom, hogy lesznek olyan napok, hetek, esetleg évek, amikor a 2020-as év nem várt élethelyzetét visszasírom és vágyakozni fogok rá. Határozottan ide sorolható, hogy az unokahúgom iskolás lett és úgy búcsúzik 2020-tól, hogy ír és olvas, mindent, amit lát és hall. Az unokaöcsém szintén mérföldkőhöz ért, óvodás lett és azonnal ki is pipálhatja az első szerelmet, aki természetesen az óvónéni. Az érem ezen oldalán szerepel a munkahelyem és a munkám, ami idén számomra újra bizonyított, és amiért tényleg hálás vagyok, mert empátia és biztonság lengte be a munkavégzéssel töltött napjaimat, még úgy is, hogy az év második felében új főnököt kaptam. Ki ne hagyjam a sorból a rengeteg tudást, amit magába szívott családunk. Szüleim informatikai tudása rohamléptekkel száguldott a bombabiztos Viber/Skype/What’s up videohívások felé – ez az, amikor van motiváció. Arra sem volt példa az elmúlt 10 évben, hogy én a bátyámmal szinte mindennap Viberezzek. Az érem egyik fényes pontja, hogy az egyik legjobb barátom és párja babát várnak 2021-re. Új szokások is születtek, és felejthetetlenek az erdei séták a barátokkal. Jaj, el ne felejtsem, 3-szor is voltam olyan bátor, hogy fürdőruhában strandra menjek, hogy új strandunkat felfedezzem. Miss Zöld Csoda, az új biciklim is 2020 érdeme. Búcsút intettem viszont piros szenvedélyemnek, a kis Hondámnak, de ezt is ide sorolom, mert az eladás nagyon simán ment és tudom, hogy az autó szerető kezekben van. A kertünk talán még soha nem volt olyan szép, mint idén, és a fűszernövények világa is rabul ejtett. A karantén első hullámában a házhoz rendelés végett előre terveztünk és ennek köszönhetően sokkal tudatosabbak lettünk úgy 3 hónapig, de terveink közt szerepel ezt visszacsempészni az életünkbe. Ide veszem, bár a szám nagysága miatt ingatag a helye a pozitív oldalon, de még is csak egy mérföldkő, Sári berúgta a 40-es születésnapok sorát, innentől kezdve 4 éven át lesz valakinek 40 gyertya a tortáján. Olyan rég volt (február-március), talán igaz se volt, de bizony megjártuk Vietnámot és Kambodzsát, ami messze túlszárnyalta az elképzeléseinket. Minden olyan kapcsolatom megmaradt és szorosabb lett vagy felelevenedett, ami nekem értéket jelent.
2020 érdeme még:
- megtanultam tűrhető férfiszakállat és hajat vágni, a haj elölről már szuper, hátul meg ki látja?
- apukám teljesen képbe került a celebek világában és mára egy két lábon járó tv-újság
- a Konyhafőnöknek köszönhetően mindenhez mártást készítünk ropogóssal és mindent, de mindent visszaredukálunk
- verhetetlen koktélokat készítek
- hivatalosan is 2020 legjobb kelt tészta-sütője vagyok
- kapaszkodjatok meg: karantén ide vagy oda, de sikerült két(!!) románcot is produkálnom.
Summa summarum, volt itt azért sok jó dolog, de mégis rányomta erre az évre a védjegyét pár súlyos érzelem és történés.
Nem volt reménykeltő már a kezdet sem, anyukámat 65. születésnapján egy telefon ébresztette, melyben közölték vele, hogy nagymamám agyvérzés gyanújával kórházba került. Innentől kezdve az egész évet belengte mama halálának közelsége. A folytatás sem volt jobb egészségfronton. Háromszor csengetett nálunk a mentő 2020-ban. Először apánál, aztán nálam, majd anyánál, ebből kettőt tudunk a koronavírus számlájára írni. Ebből kifolyólag az egész évet végigkísérte az aggodalom, a szorongás és a félelem.
Nagymamám végül úgy döntött, hogy 2020 decemberében, életének 86. évében eleget látott, hallott és tapasztalt, ideje továbbmenni, vezessen bárhova is az út. Nem 2020 sztárbetegsége vitte el, hanem elérte az élete végét és elaludt. ÖTYE baráti körömet négyen alkotjuk, hármunknak megadatott az a szerencse, hogy nagymamáink szép korban és talán már kicsit megfáradtan, de még éltek ebben az évben. 2020 tele mindhármunk nagymamáját elvitte, egyikőjük sem koronavírusban halt meg.
A betegségeken és a járványon kívül kívül engem és a közvetlen környezetemet sok más dolog is aggasztotta 2020-ban, amit csak remélni merek, hogy máshogy lesz vagy változik 2021-ben.
Bár szeretem a lakrészem és örülök, hogy együtt lehetek a családommal, az itthoni munkavégzéssel nagyon leszűkültek a társas kapcsolataim, amik hiányoznak.
Élvezem nagyon az online teret, ma már szinte minden tréninget, megbeszélést jobban szeretek a virtuális világban, de ez a fajta élet sokkal tudatosabb viselkedést vár el tőlem a saját egészségi állapotommal kapcsolatban. Ebben 2020-ban nem jeleskedtem és ennek minden fizikai és lelki kivetülését is érzem már most.
2020 tele volt nem várt eseményekkel, csőtörés, fűtésprobléma és sorolhatnám, amire egy rakat pénzt ki kellett adni, és különösen bosszantó egy előző évi nagy felújítás után.
Egy-két ismert ember halála is megrendített.
Ami - azt hiszem - különös aggodalommal tölthet el, hogy idén 47 napot töltöttem sorozatnézéssel, aminek nagy részét éjjeli órákban tettem. Ez sajnos fordított arányban áll az elolvasott könyvekkel és pihentségi szintemmel.
Érdekes, kétszer annyi szót írtam le a pozitív oldalon, mégis azt érzem, 2020 nem lesz a kedvenc évem, túl sok volt benne a bizonytalanság, a félelem, az aggodalom és az ismeretlen veszély.
2021-re nem akarok nagy terheket róni, nem várom el tőle, hogy jóvátegye 2020 nehézségeit, kihívásait, szomorúságait, de hálás lennék neki, ha nem állítana több ilyen elé.
2020 rendhagyó és emlékezetes év marad, ezért úgy döntöttünk, hogy 20 év után újra gyökeres fenyőt veszünk és szilveszterkor elültetjük. Ez volt 2020 legjobb döntése, hisz élő karácsonyfánk új szokásokat és hagyományokat teremtett. Tornácunk, ahol végül a fenyő feldíszítésre került és átmeneti időre otthonra lelt, élettel telt meg, estéink fő helyszíne lett, köszönhetően az enyhe télnek; hol borozgatunk, hol táncra perdülünk, vagy adventi vásárt szervezünk.
Szilveszter éjjelén pedig a fát baráti segítséggel átvittük az új helyére, a kert legvégébe, ahová nemsoká elültetjük, hogy a többi kertünkben lévő fenyőhöz hasonlóan emlékeztessen minket 2020 meghatározó eseményeire és elhunyt Nagymamára.
Véget értek a durrogtatások, elindult a 2021-es év, amiben az első teendőm lesz kiegészíteni a miniszterelnökös szösszenetemet a következővel:
Amint államfő leszek, tiltsam be a petárdákat és tűzijátékokat, ami a kutyák és kisgyerekek legnagyobb szilveszteri csapása.
2021, üdv’ körünkben!
Írás éve: 2020 December 31 23:45
Comments