Illúziókról

Évek óta tervezem, de idén talán össze is jön, ráadásul, ha minden jól megy, és a maradék 5 napban kánikula lesz, akkor a 32. szülinapomon.

A végső hajrában azért főpróbát tartottam, és bár nem annak indult, csak egy ebéd utáni könnyed levezető úszásnak, végül 5200 méter, 5.2 km és 3 óra 15 perc lett belőle, tehát tulajdonképp, bár feszített víztükörben, hínármentes vízben, de a Balaton-átúszás hivatalos hossza kipipálva.

Míg szeltem a habokat és nyeltem a klóros vizet, eltöprengtem az összes intelmen, ami az elmúlt időben felém áramlott, ahogy szépen sorjában mindenkit beavattam szülinapi terveimbe, hogy idén biz’ tényleg átúszom a Balatont.

Sárikám, aki a Balatont övező összes sportkihívást teljesítette már, körbebiciklizte, átúszta, körbefutotta, azt mondta, ne vegyem könnyedén és ne legyenek illúzióm. A medencében ezen a jó tanácson töprengtem a legtöbbet, mert bizony vannak illúzióim, csak talán picit másak, mint amit sportrajongó barátaim gondolnak.

Úgy képzelem ugyanis, hogy 2015. július 4-én a nyári kánikulában, a felforrósodott Balaton vizén - épp a 2. km végén, a 3. km elején - felfigyelek az egyik vízen ringó vitorlás hajó fedélzetén üldögélő jóképű, magányosan vitorlázó hajósra, aki már hosszú méterekkel előre észreveszi rózsaszín fürdőruhám, és mire a vitorlás hajó közelébe érek, már a hajó szélén áll, kezében egy pohár jeges, citromos-mentás vízzel, és így szól felém:

- Ez a víz neked lett behűtve...

Én pedig, bár szünet nélkül is menne, úgy döntök, pihenőt tartok, elfogadom a felém nyújtott izmos kart és pár perccel később már a fedélzet fehér fonott székein, friss és illatos törölközőben kortyolgatom a rám váró hűsítőt.

Jason Statham, jó, természetesen nem az igazi Jason Statham, hisz azért én is a földön járok, hanem kiköpött mása 20 percre szakít ki sportkihívásom métereiből, figyelmes kérdéseivel, sziporkázó humorával, és meleg mosolyával. Ebben az idilli illúzióban, természetesen semmit nem ront külső megjelenésemen a fejemen lévő és a homlokomra már teljesen rácuppanó úszósapkám, sem a klór miatt megfakult és kitágult fürdőruhám, sem a rajtam lévő jó pár felesleges kiló, és a hét ágról sütő nap miatt begyűjtött újabb szeplők és májfoltok, ellenállhatatlan vagyok, dögös és sexy!

Jason reakciójából - mikor is jelzem, itt az idő, hogy folytassam utam - ezt szűröm le.

- Remélem, lesz még szerencsénk egymáshoz. - ezen mondat kíséretében enged vissza az azúrkék (hisz’ mégiscsak illúzió) Balaton vizébe.

- Ha a sors úgy akarja... - rejtélyes szavakkal és finom karcsapásokkal távolodom tőle.

A váratlan találkozás és mentás jeges víz tényleg üdítően hat rám, és könnyedén lavírozok politikusok, sportolók, színészek és mezei halandók között.

Végül a rajttól számított 3 órával és 25 perccel később megérkezem a partra, ahol így vár rám balatoni "hercegem":

- A sors most túl elfoglalt, több ezren úsznak, senki nem fulladhat a vízbe, így nem bízhattam rá az újabb találkozást, inkább megvártalak a parton...

Kedves Vendégeink, felhívjuk figyelmüket, hogy 18:30 perc van, Uszodánk 19:00-kor bezár, kérjük hagyják el a medencét!

Félbeszakította hát balatoni átúszásom illúzióját a hangos bemondó, de afelől nincs fikarcnyi kétségem se, hogy az első km után begörcsöl a lábam, a második után szidom minden úszótársam le- és felmenőjét, a 3. után megfojtanék minden időjóst, aki szerint a Balaton most nyugodt és nem zavaros, a 4. km után fejben elkezdem megfogalmazni a végrendeletem, mert biztosra veszem, hogy a 32. az utolsó szülinap is egyben, az 5200. méter után pedig már se gondolkodni, se beszélni nem lesz kedvem, de tudom, hogy Jason a parton vár és ez erőt ad! :)

Írás éve: 2015

ui: Átúsztam a Balatont a32. szülinapomon. A parton pedig a legjobb barátnőm várt a kislányával, aki a hatalmas tömeget is túl kiabálva harsogta a nevem. A valóság más lett, de hatalmas élmény maradt ezért idén csak úgy mint az elmúlt 5 évben mindig tervezem, hogy újra átúszom.

Az úszás, örök szerelem

Jason, Jason...