Kiemelt ügyfél

Ma eszembe jutott egy nagyon régi írásom arról, hogyan váltok bankot és milyen ingerek értek a bankos fiú által.

Úgy fest, ennek az ominózus banknak ez a specialitása. Sőt!

Nagy valószínűséggel a stratégiájuk szerves része.

Ma - önmagamat is meglepve - még határidőn belül bementem a bankba, hogy eleget tegyek a törvényi kötelezettségemnek és leigazoljam, hogy az vagyok, aki, ott lakom, ahol és több éve elképesztően hű és lojális kliense vagyok a választott bankomnak.

Az első meglepetés akkor ért, mikor várakozás nélkül, a kapott sorszámommal egyből fogadott egy kedves ifjú hölgy. Elmondtam neki, hogy miért jöttem. Majd némi monitornézés után közölte:

Kata, bemutatnám Önt Péternek. Nálunk ugyan is ez a protokoll.

Protokoll? - töprengtem magamban. Végül is, minek ide Tinder, társkereső oldalak, ha ilyen lelkes és segítőkész munkatársai vannak az embernek. Ultra bambán nézhettem, mint a bankokban általában szoktam, mert tovább szőtte a fonalat a kedves lakossági szolgáltatásokért felelős hölgy velem szemben.

Péter a fő kapcsolattartó a kiemelt ügyfeleink részére. Ezért, ha lenne kedves itt várni, szólok neki, hogy aztán tudjanak négyszemközt beszélni máshol.

Felállt és eltűnt a látóteremből, én pedig azon agyaltam: Mikor lettem én kiemelt ügyfél? Mióta van személyre szabott kapcsolattartóm és mégis, miért kéne nekem négyszemközt beszélnem vele?

Oldalán Péterrel visszatért, hogy bemutasson minket egymásnak és akkor bizony tudatosult bennem:

Feltétlen szükséges, hogy Péterrel négyszemközt beszélgessünk.

Kézfogás közben egy másik dologra is fény derült:

Kata! Üdvözlöm, milyen nagy szerencse, hogy újra látom.

Újra? - ismételtem magamban a szavakat és káromkodtam finom hölgyhöz illően (hisz elvégre kiemelt ügyfél volnék vagy mi), hogy micsoda pocsék arc- és névmemóriám van.

Üdvözlöm Péter, én még nem tudok nyilatkozni a szerencsém fokáról.

Finoman jelezte, hogy folytassuk az irodájában a beszélgetést. Leültem a bőr fotelbe, elfogadtam a kávét (két cukorral, tej nélkül) és rettentő nagy odafigyeléssel hallgattam, hogyan is lettem én kiemelt ügyfél, és milyen szolgáltatásokkal jár ez. Mennyivel jobb lesz az életem, mert van nekem Péter.

Mikor azt a részt ecsetelte, hogy mennyire megbízható, fontos és megbecsült ügyfél vagyok, az járt a fejemben, nem kéne-e levenni a fejemről a sapkámat? Kicsit disszonáns, hogy komoly, pénzügyei iránt felelős személyként vagyok beállítva, miközben úgy nézek ki, mint Törpilla, kevésbé dögös formában, barna hajjal. Itt bevallom, kicsit elvesztettem a fonalat, mert gyors mérlegelést végeztem ‘sapka kontra csapzott haj’ témában.

A kérdés viszont eljutott a fülemig.

Windows telefonja van még?

Nem, már nem, de honnan tudja, hogy az volt?

Mert pár éve, mikor beszéltünk, azért nem töltöttük le az alkalmazást, mert…

Ezek szerint tényleg találkoztunk már, konstatálom magamban és miközben az applikáció előnyeit ecseteli, azon pörög az agyam, mi a bánat lehetett velem, hogy nem flörtöltem, de ami még rosszabb, nem is figyeltem fel arra, milyen helyes, kedves, értelmes, humoros férfi ez a Péter. Jobb későn, mint soha. Itt az ideje orvosolni ezt a fiaskót.

Nos, azóta megszerettem az almát és bátrabban is applikálok.

Ezt örömmel hallom, akkor belevágunk?

Bele hát! - kacsintottam volna, ha tudnék, de nem tudok, maradt a mosoly és az aggodalom, hogy a reggeli fogmosásom valóban alapos volt-e.

Pesten vagy Debrecenben szeret jobban lenni?

Jó, jó. - csitítom magam. Egy bankban vagyok, minden adat elérhető rólam. Természetesen nem emlékezhet arra, hogy kétlaki életem van.

Mikor milyen a hangulatom. Mindkét városnak vannak előnyei.

Magyarországon adózik csak?

Egyelőre.

Ó, tervez máshova költözni?

Mindig oda, ahol éppen járok.

Hol járt legutóbb és hova megy legközelebb?

Jó, jó. - csitítom magam újra. Kiemelt ügyfeleknek már ilyen személyes kérdések is járnak, nem kell ebbe többet belegondolni. Amúgy is, mit tudok róla a nevén és a telefonszámán kívül (amit volt szíves már az első mondat után a kezembe adni és nyomatékosítani, hogy bármikor, azaz bármikor felhívhatom)? Igaz is, kérdezgetnem kéne, elvileg abban jó vagyok, vagy legalábbis azt hiszem magamról. Lássuk csak! Azt tudom, hogy ebben a szobában még nem voltam, szóval ha találkoztunk, akkor az csak olyan pórias közegben lehetett, ahol nem kaptam kávét és nem négyszemközt voltunk. Éles logikával kikövetkeztettem, hogy előléptették.

Péter, ha ilyen rohamtempóban lépked a ranglétrán, mire legközelebb jövök, már az elnöki székben fog ülni.

Helyben vagyunk. Végre Ő mesél. Miközben applikálunk, szerződést frissítünk, kiegészítjük plusz elemekkel, lemondunk régieket, átbeszéljük a megtakarítási lehetőségeket, letegeződünk. Én mindent megtudtam róla és az elmúlt évekről, miközben Ő az egyébként is elérhető adatokon kívül viszonylag keveset rólam. Tökéletes 45 percnyi ártatlan flört, amitől mindenkinek jól indult a napja.

Miközben sétáltam be a munkahelyemre Törpilla fejfedőmben, amit végül nem vettem le, azon morfondíroztam: Mit csinálok rosszul, hogy a flörtjeimet nem követi randira hívás? Pedig úgy vágyom egy igazi, klisés randevúra hétkor a Nemzetinél, ott ahol a hatos megáll.