Kedves Kata,
Online szakorvosi véleményünk szerint Ön krónikus unokahugi rajongásban szenved. A „betegség” visszafordíthatatlan, sőt, ne lepődjön meg, ha a tünetek napról napra erősödnek.
Hogy mik ezek a tünetek?
· Túlzott mértékű elfogultság
· Napjában többször érzékelheti, hogy hiányzik Önnek.
· Néha megmagyarázhatatlan dolgokról eszébe jut egy-egy mondása, amin önkéntelenül elmosolyodik mindegy, hogy hol van.
· Beszédtémája leszűkül a „mit tett, nem tett, hogyan viselkedett, nézett, evett, mondott” témákra.
· Megmagyarázhatatlan ingert érez arra, hogy ismert és ismeretlen embereknek róla beszéljen.
· A telefonkészülékében túlnyomó többségben lesznek az unokahugiról készült fotók.
· Állandó vágyat érez arra, hogy meglepje valamivel.
· Ne essen kétségbe, ha a józan ész határain is túl megy, ha esetleg veszélyben érzi.
· Olyan dolgokat is képes megtenni a kedvéért, amit másnak soha, de soha, de soha, és amitől normális esetben undorodik – kakis pelenka, orrporszívó – bár ez utóbbit csak elméletben, mert amúgy ügyesen fújja az orrát.
Ezek a „betegség” leginkább ismert megjelenési módjai, de sokféle egyéb tünetet is észlelhet magán, például képes lemondani a legfinomabb falatról az unokahúga kedvéért. Korábbi esetleges szélsőséges nézeteit megváltoztatja pusztán a ténytől, hogy van egy unokahúga. Amit személyi edzőknek nem sikerül elérni, azt neki egyetlen kérésére megteszi, többször körbefutja vele az udvart – szánkózás címszó alatt, folyamatos súlyzózást végez a fel-le dobálásával, guggolással. Ne essen kétségbe akkor sem, ha percenként fura ingert érez arra, hogy megpuszilja a pofiját. Bár ezt a tünetet azért érdemes önkontrollal kordában tartani. A krónikus unokahugi rajongás régóta ismert „betegség” a világ minden pontján. Hasonló kór, mint a krónikus unokarajongás vagy krónikus unokaöcsi rajongás- ami hamarosan önt is utoléri.
Kezelése roppant egyszerű: a lehető legtöbb időt együtt kell töltenie a „betegséget” kiváltó unokahugival.
Üdvözlettel,
Online orvosi szakvélemény
De most őszintén, lehet nem rajongani egy olyan 2,5 éves, néha aranybarna, néha vörösbe hajló, máskor barna hajú, csupa szív kislányért, akinek
már ennyi idősen kifinomult humorérzéke van és ennek hangot is ad, az olyan kinyilatkoztatásokkal, hogy „ez vicces volt” és ha nem is volt az, azzal, ahogy ezt kimondja, azzá válik? Lehet nem rajongani ezért a 90 centis tüneményért, aki úgy képes játszani az arcával, a mimikáival, hogy csak nagy önfegyelem árán nem neveti el magát az ember egy fegyelmezés során? Lehet nem rajongani érte, mikor a legváratlanabb pillanatokban azt mondja: szeretem Katát, majd a következő percben jön az ukáz: hess-hess és int, hogy menjek el?
Elfogadom hát az online szakvéleményt, mert imádom az én karakteres, eredeti, nagy dumás unokahúgom.
Írás éve: 2016
ui: azóta megszületett az unokaöcsém is. Vele kapcsolatban is megtapasztaltam az összes tünetét a Krónikus unokaöcsi rajongásnak. Fáradhatatlanul autókázom és rendíthetetlenül jönnek a vonatok
-játékiból- a Nyugati pályaudvarról és órákat ülünk az ablakban, hogy lássuk a 11-es buszt.
Nagynéninek lenni a világ legjobb dolga!
.
Comments