Mámoros család

Berúgtam.

Ez persze nem először fordul elő velem életem során. De az már igen, hogy spicces állapotom reggel 11-kor következett be, a Liszt Ferenc reptéren a szüleim és barátaik társaságában. De! Már most felteszem a kezem, nem az én hibám volt.

Történt ugyanis, hogy megünnepelvén édesapám 60. születésnapját, összecsomagoltuk a három bőröndöt és nekivágtunk Dél-Amerikának.

A reptéren voltunk, mikor anyukám megszólalt:

Te Béla, nekem fáj a gyomrom.

Anya nem nagyon szokott semmilyen fájdalomra panaszkodni, így ez a kijelentés azt is jelentette számunkra, hogy azonnal a sürgősségi osztályon lenne a helye.

Jaj, Gitta, de hát minden gyógyszerünk a bőröndben!

Dühöngeni akartam, hogy ugyan mire használható egy gyógyszer a bőröndben, mikor rájöttem, hogy én meg még gyógyszert sem hoztam, így nincs okom a vádaskodásra.

Na de ahogy nagyanyám mondta, - kezdett bele apa - háromszor két deci feles hatszor, és az ember újra erőre kap.

Ezzel a lendülettel ment be a duty free shopba és nemsokára egy üveg unicummal tért vissza. Ahogy a gyógyital tüze végig perzselte anya nyelőcsövét, úgy tisztult ki elméje is.

De gyerekek, csak az ökör iszik magában!

Hát így esett az esett, hogy míg vártuk az airbus indulását, mindannyian bőszen emelgettük az üveget és mielőtt megittunk volna mindent, Zoli felkiáltott.

Tulajdonképpen én whiskeyt kívánok! Én meg sört - kontrázott rá Ili. Ha engem kérdeztek, én a vodkára szavazom - mérlegeltem a kínálatot.

Gittám, Neked azért hozok még egy üveg unicumot.

És mire az újra feltankolt készletet is elfogyasztottuk, megkezdődött a beszállás. Mi Kovácsok nem végzünk félmunkát. Ha már valamibe belevágunk, akkor félúton abba nem hagyjuk, így a kontyos hajú légi kísérő kérdésére a válaszunk:

Bort legyen szíves.

Kérhetnék egy kis vodkanarancsot?

Keverjem, hölgyem?

Nem, tisztán iszom a vodkát, után jöhet egy kicsit erősebb narancslé.

És önnek uram?

Whiskey-t kérnék.

Ilyen mámoros hangulatban telt az út Londonig, ahol 6 kemény óra várt ránk az átszállásig. Megnézhettük volna Londont is, fejthettünk volna keresztrejtvényt, esetleg elmélkedhettünk volna az integrálszámítás szépségein, vagy a prímszámok véges-végtelen kérdésen, de mi mást választottunk. Ittunk. Egyrészt, mert rájöttünk, hogy 14 órás repülőút vár még ránk a 6 óra várakozás után, másrészt, mert az ivás sokkal ésszerűbb és szórakoztatóbb időtöltésnek bizonyult, mint csorgatni a nyálunkat irreálisan drágán kiállított gucccsi és práda táskákért, ívszanloren kendőkért.

Így aztán a 29. életévemben rájöttem:

A szüleimmel berúgni Európa repterein tulajdonképpen elég jó mulatság. És utólag bölcs dolognak is bizonyult, mert istenien átaludtuk a fél világot és mire mindannyian kijózanodtunk, Sao Paulo párás levegője köszöntött minket.

OLÁ Brazília…

A választék: bor, koktél, rumos tea, Whiskeykóla,és kávé