Kedves Levélíró!
Köszönjük szépen a megkeresést. Teljesen egyetértünk Önnel, mostanában nagyon megszaporodtak a Máltáról szóló, helyenként erősen elfogult és túlzóan szép optimista írások, social media posztok. Önnek igaza van, ezek a bejegyzések fals képet festhetnek le a Máltán még sose járt ember számára és azt a látszatot keltik, hogy Málta a hibák nélküli tökéletes sziget.
Kérésének eleget téve a „NÁLUNK A KIS BETŰ IS NAGY BETŰ” utazási iroda – hűen a szlogenjéhez: „nálunk nincsenek eltitkolt részletek” – úgy döntött, hogy Máltát teljes valójában mutatja be.
Feltett szándékunk, hogy az általunk is nagyon szeretett és megbecsült szigetet a legátfogóbban leírjuk, és eloszlassuk a ködöt, mivel itt sincs kolbászból a kerítés és ennek az országnak is vannak árnyoldalai. Pontokba szedtük a kontrákat.
Már induláskor, sőt már a csomagoláskor nehéz helyzetbe kerülhetünk. Vannak, akik csak egy átlagos „7 nap 6 éjszakára” terveznek, és végül éveket töltenek a szigeten, ők nagy valószínűséggel hiányosan és rosszul csomagolnak. Akadnak olyanok is, akik viszont hetekre terveznek, de 2 nap után feladják a szigetlétet és hanyatt-homlok menekülnek a tornaterem méretű Luca-nak elnevezett máltai reptérre; ők sajnos feleslegesen pakoltak annyi ruhát. Csomagolásnál a személyes jó tanácsom: bankkártya, váltófehérnemű, fürdőruha – ez mindkét verzióra ideális megoldás.
Attól függően, melyik évszakban landolunk, az alábbiakra lehet számítani. Nyáron nincs az a kánikula, amire lélekben és fizikailag fel lehetne készülni. A 43 fok és a 90 fokos páratartalom azonnali fulladásos eszméletvesztést okoz és vissza-visszatér egész tartózkodásunk alatt. Ne reménykedjünk az esti tengerparti hűs levegőben és a tenger frissítő hullámaiban. A víz pisimeleg, az esték pedig szó szerint izzadságszagúak, az egyetlen vigaszunk, hogy legalább nincsenek a bőrt felperzselő napsugarak, simán csak megrohadunk égési foltok nélkül a melegben.
Amennyiben késő ősszel, tél környékén járunk a szigeten, felsejlhet bennünk, hogy hiányoztunk azon a földrajzórán, mikor Málta folyóiról tanultunk, mert nem tudjuk felidézni a nevét, de látjuk az úton hömpölygő vízáradatot, ami, ha szerencsék van, a mi taxinkat nem sodorja el. Bizony, Máltán gyorsan jön az eső, ami azon túl, hogy pusztító erejű, meglehetősen sunyi is, mert 20 perc után mintha mi sem történt volna, az eső mossa „kezeit”, csak az autóúton rendellenes helyzetben fekvő stoptábla mutatja, hogy valami pusztított.
Nyomatékosan kérek mindenkit, ne dőljön be annak, hogy a sziget kicsi. Valóban nem egy metropolisz, de a közlekedést azért pár dolog nehezíti. Először is, a fordított közlekedés, amire én csak azért nem jöttem rá egyből, mert tulajdonképpen minden oldalon közlekednek a felfestett útjelzések ellenére. A zebra csak felesleges fehér csíkok sormintája, átmenni rajta nem egy életbiztosítás. Igyekezzünk gyorsan és határozottan felvenni a sziget dinamikáját és agresszív közlekedési kultúráját. Engedjük el a romantikus ábrándozást arról, hogy körberobogózzuk a szigetet, ha ez a célunk, akkor arra inkább túlélőtúraként tekintsünk. Ott a biztos tömegközlekedés - gondolhatnánk. Ha Freudnak feladta a leckét a női lélek megértése, akkor adjunk hálát annak, hogy nem kutatta a máltai sofőrök lelkivilágát, amin a szigeten fixen és átmenetileg élő közel 1 millió ember évtizedek óta nem tud eligazodni. Ha szerencséd van, azonnal fel tudsz szállni, de én megéltem már azt, hogy 8 menetrend szerinti busz hajtott el mellettem és az egyébként 20 perces út 2 óra 40 percbe telt. Ha lehet, engedjük el a buszos megoldásokat, jobb nem húzogatni a buszsofőrnek álcázott oroszlánok bajuszát.
De mégis mi baj lehetne, ez egy kis sziget, mindenhova gyalog is eljutunk, nos ez nem is lenne olyan elvetemült ötlet, de biztosan akarunk 43 fokban egy fák nélküli szigeten 2 órát gyalogolni, hogy eljussunk a sziget egyik oldaláról a másikra? Bevallom őszintén, engem erre a „túrára” úgy beszéltek rá, hogy minden bárnál, ami útba esik, iszunk egyet. De jaj, Máltán az egy főre eső bárok száma végtelen, így ez két ok miatt nem jött össze. A 2. utcáig jutottam és onnan már nehezen ment az egyenesen menés, de még inkább, hogy a 40 cm széles járdán maradjak, mert leszámítva a tengerpart menti sétáló övezetet, Málta roppant érdekesen értelmezi a járda szót. Kérem a kulturált utasainkat, hogy vértezzék fel magukat és jó modorukat hagyják otthon, Máltán az jut előrébb, aki az erősebb és durvább. Járdán, kocsival, robogóval vagy az új és népszerű rollerrel, ez a szabály mindegyikre érvényes.
Feltételezzük a legjobbat, odaérünk épségben, ahova szeretnénk. Na de hova is szeretnénk? Esetleg ehetnénk egy jót valami helyes beülős helyen? Nos, a „helyes beülős” résszel nincs gond, de a „jót enni”-vel annál komolyabb bajok vannak. A szigeten 5/10 éve élő, már-már bennszülöttnek számító barátaim megerősítették, hogy Máltán a finom étel ritka, mint a fehér holló. Só elvétve, tészta/rizs félig nyers, a húsok olyan angolosan véresek. Ezért is érdekes, hogy emellett igazi saláta nagyhatalom. Ha megszeretünk egy helyet és visszajáró vendégek vagyunk, könnyen felfedezhetünk 3-6 havonta változó ízvilágokat ugyanabban a menüben, ennek az oka, hogy az a kevés jó chef (kihasználva monopolhelyzetét) hol az egyik, hol a másik cég ajánlatát fogadja el. Javaslat: inkább chefet válasszunk kedvencnek, ne éttermet.
De ahol az Úr elvesz, ott az Úr ad is. Talán pont a rossz és ízetlen ételeken búsulók vigaszára a sziget hemzseg a jobbnál jobb koktélbároktól, ír kocsmáktól, élőzenés helyektől, nagykivetítős Guinness szentélyektől, tengerparti teraszos, buja bújós kanapéktól vagy épp lépcsőn jazzt hallgatva ellazuló emberektől. A bódultság garantált, elég végigmenni Málta partynegyedén és Saint Julien utcáin, hogy a fűszagtól automatikusan betépjünk. Nagy piros felkiáltó jellel szeretném felhívni a figyelmet: az addiktív személyiségtípusok messzire kerüljék el a szigetet, ellenkező esetben nem Máltára, hanem az alkoholizmusra foglaltak fapadost.
Azért megyek Máltára, hogy anyanyelvi környezetben fejlesszem az angolom. – Soha ne higgyünk annak, aki ezt mondja. Hacsak nem a szigeten fellelhető szuper nyelviskolák egyikébe iratkozott be intenzív tanfolyamra, ez a mondat nem más, mint ócska vicc. A szigeten mindenki angolul szeretne beszélni, de csak csekély százalékuk beszéli is a nyelvet olyan szinten, hogy a mondatban helyesen megjelenjen az alany, állítmány, tárgy, esetleges határozók és mindezt megfelelő igeidőben. Viszont melegen ajánljuk nyelvi komplexusokkal küzdőknek önbizalomnövelő kiruccanásra. Én személy szerint anyanyelvi angolnak kiáltom ki a nyelvtudásom, mikor beülök a Boltba (taxi) a 8 éve Máltán élő olasz sofőr mellé, aki nem érti azt az egyszerű kérdést: „Hol laksz Máltán?”
Igen, ahogy kedves Levélírónk is szóvá tette, ez döbbenet, de igaz, Málta az Európai Unió tagja, amit józan állapotunkban igencsak furcsállunk, de ezzel együtt mi szintén EU tagok, azért élvezhetjük az ezzel járó előnyöket, pl. minden hivatalos dokumentumellenőrzés nélkül lépünk be, és ha szerencsénk van, nem hagynak minket a tengeren ladikban meghalni. Az ország amúgy pont olyan, mint a nyelve. A máltai nyelvet egyszer úgy írta le valaki, hogy arabok franciául szeretnének beszélni, de végül angol lesz.
Ha Ön, kedves olvasó, már járt New Yorkban és azt gondolja, hogy látott egy igazi multikultit, nációkat, vallásokat összeforrni, akkor kérjük, vegyen vissza az arcából, mert New York amatőr kezdő Máltához képest. Amilyen abszurd, olyan természetes, hogy 50 méteren belül egyszerre vagyunk Moszkvában, Egyiptomban, Írországban miközben az ázsiai turistákat kerülgetjük.
Olyan ez, mint egy nagy kommuna és hogy ezt ne csak az utcákon járva, a pubok pultjait támasztva vagy a felemás gasztronómiájukat tesztelve tapasztaljuk meg, a máltaiak frappáns építkezési szokásaikkal az otthonokba is becsempészték az összetartozás érzését. A papírvékony falaknak köszönhetően, a szomszéd ásítása is áthallatszik, és ha valaki olyan szerencsés, mint én, hogy egy borzasztó szerelmes és szavakkal leírhatatlanul szenvedélyes francia pár a szomszédja, akkor bizony nem csak a reggeli álmos sóhajokat hallhatja.
Szerettem volna az olvasóinkat ráébreszteni arra, miért hasznos állat a csótány, de bevallom, hosszas interneten elvesztegetett idő után sem találtam erre vonatkozóan információt, ám rengeteg praktikába botlottam, hogyan lehet őket kiirtani. Úgy fest azonban, hogy ezek az oldalak le vannak tiltva Máltán, vagy nem is a katolicizmus a legelterjedtebb vallás a szigeten, hanem a buddhizmus és ténylegesen hisznek abban, hogy a kövér előttük, mellettük, alattuk, fölöttük átmászó csótány egykor volt rokonuk, akit azért csak nem kéne eltaposni, úgyis bemenekül valamelyik utcán hagyott szemeteszsákba, amiből van bőven, minden ház előtt.
Ha lenne erre statisztikai adat, akkor azt gondolom, azt mutatná meg, hogy szülőhazámban minden 2. családban pöröl valaki azért a másikkal, mert túl nagy erővel folyatja a csapot teljesen feleslegesen. Tessék, egy családon belüli vita Máltán kipipálva, itt a legerősebb vízfolyás olyan, mint mikor Magyarországon csőtörés miatt elzárjak a csapot, de még maradt benne egy kevés a teljes kiürülés előtt, és hasonlóan pöfög, mint mikor visszanyitják. Ha énekelünk a zuhany alatt és engedünk egy kis vizet a szánkba, akkor egy teljes Figaró Házasságát is végigdúdolhatunk pár perc múlva a wc-n. Ahol azt is elolvashatjuk a napi hírekből, hogy a miniszterelnök, aki a köztársasági elnök fia, hogyan küzd a korrupció ellen látványos sikereket elérve. Azon pedig mindenki csak kedvesen mosolyog, hogy a rendőrök csak azért nem büntetik meg zero tolerancia jegyében az ittas sofőröket, mert Máltán mindenki iszik, még a rendőr is, hogy egy példát hozzak a sikeres korrupcióellenes akciókra és átgondolt törvényalkotásokra.
Mindez felejthető lenne, és az ember komolyan fontolóra venné, hogy Máltán rendezkedjen be és örökre életvitelszerűen itt éljen, ha nem lenne borzasztóan csapnivaló a máltai foci. Sajnos ezen még az se segít, hogy minden szerdán és szombaton focinap van és megtelik élettel minden bár, a Guinness, mint édes nektarin folyik bele a korsókba, amik magasba emelkednek, ha szép megmozdulásokat lát az óriáskivetítőn az angol vagy olasz bajnokságot követő embertömeg.
Mondjuk ki őszintén, ennek a kis máltai ékszerdoboznak bizony vannak sötét sarkai, kopott és koszos, apró vagy súlyos sérülései, de attól még egy igazi kis ékszerdoboz. Amit ha felnyitsz, gyémántot találsz csótánytetemen.
Kedves Levélírónk, reméljük, hogy a fenti összegzés helyrebillentette a máltai írások egyensúlyát.
Őszintén hiszünk abban, hogy lehet bármilyen szerelmes egy szív, fontos, hogy képes legyen objektíven meglátni a sok rószaszín felhő közt a szürkét és kimondani, amit ki kell, a nagy betűs részben.
Málta, Dubliner, 2022.11.14
Comentarios