BÖF

A nappalimban 3 bőrönd kinyitva, 2 szatyor megpakolva, egy üres pezsgősüveg, egy üres Captain Morgan üveg, négy koszos tányér, papírok, tollak hevernek a kanapé szétcsúszott párnáin. A pöttöm dohányzó asztalom (hamutartót még sose látott) tetején hatalmas edény, benne egy megmaradt sült répával. A szoba üres, csak a káosz jelzi, hogy itt valami történt.

A konyhából zajok szűrődnek be. Négy lány sok-sok hét, hónap és év kihagyás után újra a budai lakás negyedik emeletének konyhájában egymás szavába vágva beszél.

De várjunk csak! Mi ez a mély hang? Netán egy férfi? A szigorúan csajos lányos hétvége első estéjén, hajnali kettőkor? Hogyan történhetett ilyen?

Skandalum. Na jó, igazság szerint, Ő nem egy férfi, Ő egy hős! A mi négyes fogatunk hőse, aki szombat éjjel mozgósítva lett, mert elfogyott a piánk!

Skandalum ez is, tisztában vagyok vele. Melyik lány csapat készül limitált alkohollal egy lányos hétvégére? Természetesen a mi ÖTYÉNK, ahol az elmúlt 7 évben valaki vagy várandós volt, vagy szoptatott, vagy éppen szesztilalom alatt állt. Érthető, hogy nem voltunk felkészülve alkoholban kiürült testünk megnövekedett igényeire. Mostmár tudjuk, 2 Captain Morgan, 3 pezsgő és ez csak a kezdete annak a hétvégének, ami BÖF-ként vonult be a mi barátságunk történelmébe.

Speciális bejegyzés lesz ez, abba a naplóba, amit Szösszenet néven vezetek.

Sárikám már blogjára is véste az eseményeket, benne a felfedhető részletekkel és nem burkolt üzenettel, hogy ízzítsam én is gépelő kezemet.

Hónapok óta ment a Viber egyeztetés, hogy mikor adunk újra teret a novemberi pesti hétvégének. 2010-ben vetettem meg a lábam Budapesten és azóta már hagyomány lett, hogy a barátaim kocsiba ülnek és bepetéznek hozzám az 50 négyzetméterre.

Ez a hétvége azonban minden szempontból rendhagyó lett.

Először fordult elő, hogy már első este az alkohol uralta a terepet.

Először tette be felnőtt férfi a lábát a hímneműek elől hermetikusan elzárt lányos hétvégére.

Hajnali kettőkör, mámoros fejjel bevágódtunk a nappali kanapéjára és elérkezettnek láttuk az időt, hogy közösen, minden jelzőt átbeszélve, megcsináljunk egy könnyed DISC személyiségtesztet. A 80 kérdésből álló kérdőív 12. kérdéséig jutottunk.

Ez számomra méltó zárása volt az estének, mert engem jól ismerő barátnőim szerint a négy állítás közül -

Merész Elragadó Diplomatikus Precíz

- az elragadó a legjellemzőbb rám. Mostmár gondolom értitek, miért hagyom, hogy novemberenként pár napot nálam töltsenek.

Először fordult elő az is, hogy Marikával végre nem a kihúzható kanapé hepehupás dűlőin - amit az IKEA matracnak nevez - hajtottuk álomra a fejünket, hanem végre megkaptuk a hálószobám biomatraccal felszerelt hiperszuper kényelmes ágyát, mert éppen senki nem szoptatott vagy várt szíve alatt gyermeket.

Mennyi, de mennyi mindenben volt még első ez a 3 nap!

Vasárnap, bár szentül elhatároztuk, hogy Casanova után szabadon pezsgővel indítjuk a napot, mégis maradt a barna pörkölt kávé, és egy legalább 2-3 óra hosszas csajos készülődés. Előkerültek a sminkszerek, a tükör a fény elé bekészítve. Hajvasaló ment kézről kézre, és szexi harisnyák hevertek a lakás majd’ minden szegletében. Először történt meg az is, hogy mind a négyen szoknyába bújva vágtunk neki az estének.

Az ingázás miatt a gardróbomat a kocsi hátuljában tartom, így még mielőtt a sárga taxiba bepattantunk, gyorsan magas sarkú csizmára cseréltem bakancsom. Ez azért fontos momentum, mert nem sokkal később valaki közülünk megjegyezte, ha én nem veszem át a csizmámat, lehet megúsztuk volna az ütközetet, mert bizony nagy csattanással jött belénk oldalról egy szürke autó, még az utcát sem sikerült elhagynunk. Kresz ismereteink összegyűjtésével végül egy másik sárga taxiban elemeztük a helyzetet, hogy vajon kinek lett volna ott elsőbbsége. Később az este folyamán annyira izgatott minket a téma, hogy érdeklődtünk egy másik - ugyanannál a cégnél dolgozó - sofőr úrnál, hogy mi lett pórul járt taxisunk sorsa, de persze nem adhatott ki ilyen műhelytitkokat. A második taxisunknak szerintünk nagyon bejött Marika, egyre-másra nézte a visszapillantó tükröt és módfelett élvezte, mikor Marika bejelentette, a színház büféjében Éva Vermouth-tal kezdi meg a kultúrprogramot. Kisüsti ugyan nem volt, de úgy lett, ahogy Marika remélte, éppen csak átléptük a küszöböt, mikor már Martinit – felrázva, nem keverve – szorongattunk a kezünkben. Az előadás szuper volt, és az is, ahogy Sárikám összefoglalta, így lopom a mondatát, mert ennél frappánsabban én sem tudtam volna írni róla:

“A darab tök jó volt (Mr és Mrs). Pontosabban Pindroch Csaba elvitte a hátán a feleségét, és így egyedül az egész darabot.”

A színház után Kubába sétáltunk, hogy a La Bodeguita Del Medio-ban zombikká tegyen minket a koktél, amit kevertek nekünk, és amiből többször is rendeltünk. Ahogy a mondás tartja:

What happens in Cuba, stays in Cuba. (Ami Kubában történik, az Kubában is marad.)

Jó, a mondás szerint Vegasban, de mi most kubai bárban vertünk sátrat.

Szóval vérszerződés köt, ezért nem mondhatok el részleteket, legyen elég ennyi: Hemingway.

Sári is leírta, de én is levésem ide, hogy legközelebb a saját írásom emlékeztessen: Ne menjünk tovább onnan, ahol jó!

Elmentünk enni, de az előző este 7 óta alkoholban úszó szerveink ekkor már jelezték, itt az ideje, hogy visszarepüljünk a fészekbe.

Hazaérve, a személyiségtesztet és a croissant-gyúrást leszavazva álomra hajtottuk fejünket.

Hétfőn, mikor dolgos, szorgos embertársaink munkába igyekeztek és már a 10 órás megbeszélésekre vonultak, mi jegyet vettünk az év legbugyutább, legközönségesebb, és pont emiatt legmulatságosabb amerikai vígjátékára: Rossz anyák karácsonya. Én a film óta másként tekintek a heregyantára.

Tegye már fel a kezét, aki szerint Ötye az Ötye, pesti kiruccanás a pesti kiruccanás, csajos hétvége a csajos hétvége, ha nincs benne IKEA!

Természetesen ez egy kihagyhatatlan esemény. Nem is spirázom túl, elég hozzá négy szó: órák és megcsapolt bankkártya.

Ohh, a legizgalmasabb rész most jönne, ha elmondanám, de nem teszem, mert erre is megesküdtem; csak egy apró részletet árulok el, ez is valami, amiben első volt most ez a november: először utaztunk együtt tömegközlekedésen, és azt hiszem, izgalmas témával szórakoztattuk a 4-es villamoson kapaszkodókat.

Miután Sáritól könnyes búcsút vettünk és a MÁV gondjaira bíztuk, immáron csak hárman Londonba siettünk, hogy az óriáskerékre felüljünk.

Biztos szép Budapest az esti fényekben, én személy szerint nem emlékszem, mert vagy a szelfit készítő telefont figyeltem, vagy rettegtem, mert lent állva elfelejtettem, hogy a magaslati levegőt annyira nem szívlelem.

Az esténk szó szerint drámába fulladt, de így volt teljes ez a három nap, mert négy nő, ha össze van zárva, nem úszhatja meg az alábbiakat:

Könnyes röhögések, könnyes vallomások, könnyes búcsú a pénzünktől, könnyezős filmek, könnyekben előbukkanó feszültségek, és persze újra könnyes nevetések.

Írás éve: 2017