Ha megkérdezik tőlem, melyik az a hely, ami az otthonom után a legjobban feltölt, kikapcsol, elvarázsol, megnyugtat és szórakoztat, akkor a válaszom az lenne, a könyvesbolt. Imádom a könyvesboltok hangulatát. Budapesti magányos éveim alatt sokszor választottam azt programomnak, hogy beültem a két nagy könyvesboltunk egyikébe, kezembe vettem egy könyvet, leültem a kedvenc eldugott sarkomba és elolvastam. 3-4 olyan könyv is van a puttonyomban, amelyiket nem megvettem, hanem a boltban olvastam el. Ebben persze nagy segítségemre van az a képességem, hogy nagyon gyorsan olvasok. Ha tetszik, könnyed és szórakoztató irodalomról van szó, akkor képes vagyok 7-8 óra alatt elolvasni 300-500 oldalt. Ezért szeretem például a hosszú repülőutakat is. Mostanában a szokottnál is többet járok a könyvesboltokba, különböző technikákkal választom vagy veszem szemügyre az írott anyagot. Megnézem a borítókat, eltűnődöm, miért éppen ahhoz nyúltam, amelyik a kezemben van. Elolvasom a hátsó összefoglalót. Egy filmben hallottam és nagyon megtetszett, hogy a főszereplő spontán módon felnyitotta a könyvet valahol és elolvasta azt a két oldalt, hogy mit akart véletlenszerűen üzenni neki a könyv. Nálam az első 3 oldalon eldől minden, ha azon nem jutok túl, nem olvasom el a regényt, novellát. Akad olyan is, amikor kifejezetten író szerint választok. Sok kedvencem van, sok visszatérő barátom van már a polcokon, de azt hiszem, a nagy kedvenc, akinek az írásai mindig magával ragadnak, aki pont azt a stílust, humort képviseli, ami nekem nagyon tetszik, és amiért ő igazi példakép nekem: Kepes András.
Ő állandó szereplő a Kovács Klán kulturális életében. Szerintem azon kevés tizenévesek közé tartoztam, aki minden Desszert adást látott, és aki ott ült a képernyő előtt, amikor az Apropó ment. A Világfalu sorozatot azóta már többször megnéztem. Személye, élete, tudása, tájékozottsága, könnyed profizmusa és szerény magabiztossága kivételessé teszi. Ma pedig az is megadatott, hogy személyesen találkozhattam vele.
Új könyvének bemutatója szolgáltatta a találkozó ürügyét. A 4. sor közepén ültem, és hallgattam. 2 óra repült el vele, bejártuk Szíriát, Marokkót, Indiát, Perut, Argentínát. Voltunk esküvőn, fürödtünk a Copacabanan, lovagoltunk és durrdefektet kaptunk, intézetben sétálgattunk, majd vallások között lavíroztunk, virtuóz módon zongorázott az érzelmeimen, hol nagyokat kacagtam, hol könnyes szememet törölgettem, a következő pillanatban pedig már vágyakoztam mindarra, ami benne megvan, amit átélt, és a képességére, hogy mindezt át tudja adni másoknak.
Az egész estére a koronát végül nem Ő, hanem a szüleim tették fel, hisz minden, amit kedvenc íróm a maga világképének tart, azt kaptam meg én a saját szüleimtől.
Anya és Apa azzal, hogy évente más és más országba utaztunk/utazunk, hogy felfedezünk új kultúrákat, nem csak remek két hetet, vagy heteket, a tengerparti koktélozás önfeledt érzését adták/adják meg nekünk, de az utazásaink során olyan értékrendet és szemléletváltást is képesek voltak megteremteni számunkra, mellyel el tudjuk fogadni és meg tudjuk érteni a kultúrák sokszínűségét és egyezését.
Kepes András azért is áll közel a szívemhez, mert filmre vitte, mert beszélgetős TV-műsorba sűrítette, és mert könyvbe írta azokat az elveket, eszméket, amelyeket én nap mint nap magamba szívok azáltal, hogy azok a szüleim, akik.
Az új könyvének első 3 oldalát elolvastam, és lassan a könyv végére is érek, pedig csak pár órája került a kezembe.
Írás éve: 2018
Comentários