Brazil vacsora

Ez a szösszenet közkívánatra íródik. Bevallom őszintén, nem terveztem, hogy megosztom veletek a következő élményemet, de a kommunikáció különböző csatornáin felém áradó nyomással nem tudtam megbirkózni, így budapesti hálószobám félhomályában eleget teszek a kérésnek és elmesélem nektek randimat a Brazil fiúval.

Drága szüleim egyetlenegy jó tanácsot dobtak világjáró puttonyomba induláskor:

“Kiskatám, járj nyitott szemmel, és használj ki minden lehetőséget!”

Ennek a kőkemény elvárásnak csak egyféleképpen tehettem eleget: Igent mondtam a Brazil fiú vacsorameghívására.

Noha hosszasan ecsetelte erényeimet, azért nem adtam olyan könnyen a pozitív választ. Végül abban maradtunk, hogy ha sűrű teendőim közt jut rá pár órám, akkor leszek oly kedves és megeresztek felé egy sms-t. Eliseu, aki talpig úriember és persze furfangos zsivány fiú volt, előkapta telefonját és arra kért, diktáljam be a számomat, hogy megcsörgethessen, s ezáltal meglegyen nekem is az ő elérhetősége. Nagyon rafinált, ügyes húzás egy telefonszám megszerzésére - gondoltam magamban, és lassan, érhetően soroltam a számjegyeket. Eliseu tehát délután fél 3 felé nyomot hagyott telefonkészülékemben, én pedig - elraktározva a nagy lehetőségemet - „akkor majd jelentkezem” szófordulattal búcsút intettem brazil barátomnak.

Szeptember 8-án csütörtökön ünnepelt imádott kis szigetem. A máltaiak épp tucatszentjeiknek egyikét magasztalták, egész napos fiestával és hepajkodással. Megmártózva a jóleső hideg vízben, eszembe jutott, ha már úgy is állónap és állóéjjel ünneplőben Málta népe, miért ne koccinthatnék én is egyet riói hódolómmal.

Úgyhogy délután 4 felé bepötyögtem a következő rövid üzenetet:

Részemről oké a ma este.

Még jóformán ki se küldtem az éterbe mikor érkezett a válasz:

Ennek nagyon örülök, akkor 20:00- kor a Barcelona Bár sarkánál.

Teljes 4 óra állt rendelkezésemre, hogy minden egyes porcikámat megfelelő állapotba hozzam. Belenéztem a tükörbe és úgy ítéltem meg, az a legjobb, ha a bőrömmel kezdem: adok még neki 2 óra máltai napfényt, tengeri só pakolást, valamint illatos napolaj masszázst, ami nem csak bőrömmel művel csodákat, de a szemem alatti táskákra is jó hatással van ez a napozásnak és lubickolásnak hívott cselekvés.

A lenyugvó nap sugarai kísértek végül be a fürdőszobába, hogy hajam és egyéb hajlataim is megújulhassanak. Az emelkedett hangulat, ami a napomat végig kísérte és az extra adag napozás eredménye végülis arra késztetett, hogy talpig fehérben lépjek színpadra.

Laza fehér vászonnadrágom, egy fehér csónak nyakú nyári felsőm és göndör hajam várta, hogy megmutathassa magát a világnak.

Bár még egy szolid laza sminket is dobtam, mégis 10 perccel hamarabb érkeztem.

Leültem a Barcelona bár melletti kis padocskára és könyvembe mélyülten vártam vacsoratársam.

Hahó Kata, ne haragudj, nem szoktam késni. - köszöntött egy hang.

Felnéztem és hirtelen minden megvilágosodott!

A nagy ünnepi mámorban ugyanis megfeledkeztem arról, hogy szerda este egy ismeretlen számról volt nem fogadott hívásom, és ezáltal egy 2. névnélküli szám is került a telefonomba (csak akkor mentek el egy számot a telefonkönyvembe, ha az illető többszöri hívással rászolgál bizalmamra). Én pedig szeleburdi módon ennek a 2. ismeretlen számnak küldtem az sms-t. Most hogy Kasu, a török szépfú csoporttársam állt velem szemben, tudatosult, hogy a jelzés egy fatális véletlen miatt rossz helyre ment. Ott álltam a tévedésem és két meleg barna szempár kereszttüzében és másodpercek tört része alatt döntésre kellett jutnom, valljak színt, vagy hagyjam, hogy bénázásom új vizek felé tereljen. Végül az utóbbi mellett voksoltam. Végtére is az sms-t én küldtem, a fiú itt áll díszben - glóriában, legjobb lesz, ha átadom magam a sors humorának és a tőlem telhető legtöbbet hozom ki az estéből.

Te se haragudj, nem szoktam pontos lenni. – válaszoltam, majd a mosolygás álarca mögé bújva gondolkoztam a „na most mi legyen” kérdésről.

Nos, tudok egy szuper kis éttermet itt a parton, foglaltam asztalt. Mehetünk?

Ez igen! Ez aztán a férfi. Egy ízig-vérig pasas, aki mellőzi a:

“Neked mihez lenne kedved? Mit csináljunk? Te mit szeretnél? Hova menjünk?” típusú idegtépő és bosszantó kérdéseket. Ez a török legény kész tervvel állt elő, és hagyta, hogy kiélvezzem a pillanatot, hogy végre nem nekem kell döntenem. A Fehér ruhás nő elindult hát az izgalmas török éjszakába, oldalán egy határozott hímmel. Kísérőm igazi úriember volt, kihúzta nekem a széket, türelemmel hallgatta végig, hogyan variálom át választásomat háromszor. Hozott nekem citromot a kólámba és mindeközben beszélt és kérdezett, hallgatott és nevetett, komoly volt, és vices, szóval remek társaság. Érintettünk mi minden témát, múltat, jövőt, iskolát, munkát, családot, barátokat, politikát, vallást, ám amikor az egyik legizgalmasabb részhez érkeztünk, nemzeteink kulturális különbségeihez és szokásaihoz, megjelentek a barátai és azok társai. Negyedóra után már kínos volt, hogy ők az asztalnál állnak, mi meg ülünk, így felvetettem:

“Ha van kedvetek, csatlakozzatok hozzánk” - amit persze én nem gondoltam komolyan, de ŐK igen. Így asztaltársaságunk létszáma hirtelen megháromszorozódott. Utólag azt mondom, jól sült el átgondolatlan felajánlásom, mert igazán nagy kihívás volt 7 törököt arról győzködni, hogy nem olyan nagy bűn, és nem annyira borzasztó rossz dolog a házasság előtti szex. Végül nem jutottunk közös nevezőre, de kulturált felnőttek módjára elfogadtuk egymás értékeit, és álláspontját.

Természetesen a hagyományokhoz oly szorosan kötődő Kasu egész a szállodámig kísért, ahol zavarodottságom csak egy laza “Köszi az estét, isten veled”-et engedélyezett, és egy ajtóból visszaforduló búcsúintegetést.

Noha nagyszerű estém volt újdonsült török barátaimmal, azért egyszer-kétszer átsuhant rajtam a bűntudat gyomorszorító érzése, hogy cserbenhagytam Eliseu-t, a brazil fiút utolsó máltai estéjén. Épp marcangolta lelkem a fenti érzés, amikor sms-t kaptam:

Drága barátom,

Csak azt szeretném mondani, hogy nagyszerű, hogy találkoztunk, fantasztikus volt veled tanulni. Te egy csodálatos lány vagy. Vigyázz magadra, és ne feledd, Brazíliában is él egy jó barátod.

Ui: a vacsorát Rio de Janeiro-ban bepótoljuk.

Brazil barátod Eliseu.

Remélem sejti mindenki, mi történt ezután… Elmentettem a számát!

Írás éve: 2010 ősz