Egy csók és más semmi

Egy ilyen cím után érzem, hogy valami nagyot kéne villantanom ebben a szösszenetben. Pont ezért nem is nagyon tudom, hogyan fogjak hozzá. Legjobb lesz, ha az elején kezdem, és őszinte leszek.

Érlelődik már bennem a gondolat egy ideje, le- és rábeszéltem már magam több tucatszor. Kismillió érvet sorakoztattam fel, hogy miért lenne ez nekem nagyon jó és miért lenne nekem ez nagyon rossz, majd úgy döntöttem, bánja a rosseb, miért ne lehetne nekem ez a 2017-es célkitűzésem. Igen, tudom. Nincs benne semmi fennköltség, nem akarom megmenteni a Földet, megszüntetni az éhezést, még csak a szikráját sem csempésztem bele a klímaváltozás miatti aggodalmamnak, de ettől ez nekem még egy fontos cél.

Szeretnék ezzel a fiúval ebben az évben, azaz 2017-ben csókolózni. Pár percig átfutott a fejemen, hogy túláradó lelkesedésemben azt írom le, hogy csókcsatázni, de maradjunk a realitások talaján. Egy csók pont megteszi.

Anélkül, hogy felfedném ennek a férfinak a kilétét, le kell szögeznem: mai állás szerint ez egy lehetetlen küldetés. Talán pont azért tetszik ennyire a "feladat".

Nem csak bizonyos körülmények miatt érzem kizártnak, hogy ez a célom megvalósítható, hanem azért is, mert a halálnál is biztosabb, hogy neki ilyen gondolat soha nem futott még át az agyán.

Ez persze nekem azért okoz némi hátrányt, mert a csókszerzésem első és mindenkor érvényes alapszabálya:

A fiúnak kell megcsókolnia engem, én ugyanis már-már buta módon hiszek a romantikában és abban, hogy az első lépés megtétele e téren bizony a férfi feladata. A másik ennél sokkal prózaibb ok: gyáva vagyok a kezdeményezéshez.

Ha már a szabályoknál tartunk, jöjjön egy újabb:

Nem szeretném, ha bármelyikünk is alkohol befolyása alatt állna.

Ennél a pontnál, azt hiszem, le is húzhatom ezt a célkitűzésemet a wc-n. Igen ritka ugyanis, vagy mondhatnám azt is, még soha nem fordult elő, hogy úgy vegyünk részt programon kettesben vagy többedmagunkkal, hogy nincs jelen az a bizonyos harmadik: az alkohol.

Ennek a szabálynak is megvan ám a tudományos magyarázata. Bár hiszem, hogy részeg ember őszinte ember, nem akarom, hogy utána az a gondolat átsuhanjon a fejemen, hogy csak azért történt minden, mert részeg volt, vagy ő vagy én, vagy mindketten.

Talán nem kéne szabályok sorát felállítanom, hisz így is épp elég kihívás elé állítottam az egómat, de csak behozok még egy harmadikat.

Ez - bizton állíthatom - a túl sok romantikus amerikai film hatása, de muszáj, hogy a csókot megelőzze az a végtelenül giccses, elcsépelt, túlhasznált, és nem is igazán életszerű mozdulat, hogy egy hajtincset a fülem mögé simít.

Lássuk be, nincs túl sok reményem a fentiek megvalósulására. Hacsak az a tény nem, hogy eddig még sose volt olyan, hogy ha kiszúrtam magamnak valakit erre a célra, akkor ne sikerült volna elérnem azt a bizonyos egy csókot, a korábban megfogalmazott szabályoknak megfelelően.

Eddig 100%-os vagyok e téren.

Épp ezért roppant nagy a nyomás a vállamon, hogy ne valljak kudarcot. Legutóbbi ilyen esetem kapcsán fél éves háttérmunka és finomhangolás eredménye volt a várva várt pillanat.

És hogy miért Ő a kiválasztott? Nem tudom. Sosem tudtam megmagyarázni, miért éppen azokat a pasasokat szúrtam ki e nemes célra, akiket. Egyetlenegy közös metszéspontot sem tudnék említeni bennük, hisz volt, aki szőke volt, míg a másik barna, akadt köztük kopasz, volt alacsony és magas, nagyon művelt és kevésbé tájékozott. Ha mégis kellene valami közös ismertetőt találni, azt hiszem, azt mondanám: mindegyik elérhetetlen volt, vagy legalábbis annak tűnt az elején.

Mivel viszonylag rég bukkant fel bennem hasonló érzés, és van még mit dolgozni Önmagamon, hogy garantáljam a sikert, ezért 365 napot adok magamnak, hogy 2017-es célkitűzésemet véghezvigyem.

És, hogy ne zavarjak össze senkit sem, fontos leszögeznem: nem szerelemről van szó, ez csak egy csók és semmi más.

Írás éve: 2017