Elterelő téma

Egy korábbi, elmaradásom miatt adós vagyok egy csók elmesélésével. Ám mielőtt bárki nagyon beleéli magát, közlöm, nem rakom ki a kirakatba, elterelem egy olyan témával, ami mostanában több csajos beszélgetés alkalmával előjött.

Nem olyan rég tudatosult bennem ez a fajta kötődésem. Azóta már-már megszállottan figyelem, hogyan hatnak rám az öltönyös, nyakkendős, különösen a piros nyakkendőt viselő férfiak.

Nem merném leírni, hogy minden férfinak jól áll az öltöny, de azt ki merem jelenteni, hogy minden öltönyt viselő férfit alaposan szemügyre veszek. Nőtársaim nevében nem beszélhetek, de az az érzésem, úgy vagyok én az öltönnyel, mint egy férfi a szoknyát viselő, szőke hajú nőkkel. Legyen bármilyen szép, csúnya, csinos vagy telt egy nő, ha szoknyában van és szőke a haja, azt a férfiak túlnyomó többsége megnézi.

Próbálom a fejemben ezt a kérdéskört letisztázni, hogy aztán egyszerűen csak átadhassam magam a piros nyakkendők bűvkörének.

Kezdjük az alapokkal!

Fehér ing:

Ezt viszont le merem írni, mert szent meggyőződésem, hogy nincs férfi, akinek ne állna jól a fehér ing. Vagyunk páran nők, akik különösen gerjedünk arra, ha a fehér ing feltűrve pihen egy szép férfi alkaron, amit egy jól kiválasztott óra még férfiasabbá tesz. Ismerek olyan lányt, akit bizony egy férfi alkar ejtett szerelembe, hosszú évekre. Nem is kéne tovább mennünk, ám itt egy igen fontos kérdés, ahol megoszlanak a vélemények.

Meddig legyen kigombolva a férfi inge?

Nehéz a kérdés, itt már sok mindentől függ a helyes válasz. Mivel férfiak öltözködéséről szóló írásomhoz nem készítettem empirikus kutatást, kénytelen vagyok egy személyes mintavételre alapozni, azaz magamra. Én szeretem – persze csak, ha nincs nyakkendő –, ha egy férfi kicsit engedi láttatni azt, ami vár(na) rám az ing alatt. Ez maximum két gombot jelent. Ha már itt járunk, muszáj elmesélnem azt az igen bizarr élményem, mikor egyik nagy fejes külföldi nemzetiségű kollégám köldökig kigombolt ingben, két karját a szomszéd székeken pihentetve adta át jövő évi célkitűzéseit harminc, őt áhítattal hallgató férfi és női kollégának. Nehéz volt szavaira koncentrálni, ez is oka lehet annak, hogy nem jöttek aztán az eredmények. Úgy fest, nem csak én figyeltem másra. Egy szó, mint száz, számomra gombok csak mértékkel legyenek nyitva, de legyenek. Dobjatok rám követ, vessetek meg, de nem bírom a rózsaszín férfiingeket.

Lentebb haladva a ruházattal, egy kép ugrik be rögtön, de férfiak, figyelem, ezt otthon csak saját felelősségre alkalmazva, hisz ez még Tom Cruisenak is kockázatos üzlet volt.

Olyan kíváncsi vagyok arra, hogy vajon a férfiak tudják-e, milyen fontos és mennyire nagy figyelmet szentelünk mi nők, a férfi zokninak.

Ezt azzal magyaráztam, szintén nem megalapozott kutatásaimmal, hogy itt rögtön arra gondolunk, ezeket a zoknikat nagy valószínűséggel mi párosítjuk majd mosás után és mind jól tudjuk, a mosógép a zoknik Bermuda háromszöge. Én épp ezért nagyvonalú vagyok, ha árnyalatban azonos, nem akadok fenn rajta. Emlékezetes pillanatokat szereztek már nekem férfi kollégáim egy-egy megbeszélésen, mikor bambulva észrevettem télapós, karácsonyi, és egyéb mintás zoknijukat. Öltönnyel viselve bátor megoldások.

A nadrág:

Nem kérdezte még meg tőlem senki, pedig kész válaszom van rá: Honnan tudom, hogy szerelmes vagyok? Amikor már magamban elhangzik a mondat: Imádom, ahogy áll rajta a nadrág, akkor lehet sejteni, hogy Kata elesett. Itt azért szeretném megjegyezni, hogy az, hogy hogyan áll valakin egy nadrág, nem alkattól függ, nálam legalábbis inkább az érzelmekhez van köze, ha már trottyos, vagy passzos, rövid vagy túl hosszú nadrágban is tetszik a megjelenése, akkor magamnak is be kell ismernem, erősebb a kötődésem.

Zakó, öltönyzakó:

Elképesztően férfias ruhadarab. Valószínű azért vonzódom hozzá, mert a régi kosztümös filmek párbajhőseit idézi, kicsit modernebb változatban. Tudom, hogy ma már sokkal jobb dolgunk van fűző, és több réteg ruha nélkül, de azért a régi korok férfidivatját szívesen visszahoznám.

Nyakkendő:

A mai csokornyakkendőket utálom, szerintem annyira elcseszett egy ruhadarab, akkor már vagy semmi, vagy az általam hagyományosnak hívott nyakkendő. Ehhez a részhez érve, alig vártam, hogy elmondhassam, tudok nyakkendőt kötni. Ez onnan jött, hogy anyai nagypapám katonatiszt volt, szigorú elvekkel, s mert szerinte egy nő nem nő, ha nem tud nyakkendőt kötni, megtanította hát a lányait is. Anya pedig tovább örökítette rám a tudását. A piros/bordó nyakkendőben tetszik, hogy feltűnő, drámai, és fehér inggel, sötét öltönnyel letisztult, elegáns. Persze van, akin ez sem segít:

Ha már férfiruházat, az is örök igazság, hogy az egyenruha (katonai, kommandós, pilóta, légierő, stb.) szintén komoly hatást gyakorol a nőkre, rám mindenképpen.

Végiggondolva előző kapcsolataimat, rájöttem, mindegyik férfira akkor figyeltem fel, mikor valami miatt öltönyben volt. A kérdés már csak az, mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás? Azért vonzódom az öltönyös pasikhoz, mert az előző kapcsolataim így indultak, vagy azért alakultak így, mert öltöny volt rajtuk?

Az egyik legemlékezetesebb ilyen pillanat egy zsúfolt étteremben történt, felállt az asztaltól, fekete öltönyben, fehér ingben, fekete nyakkendővel, nem lehetett nem őt figyelni. Odajött és közölte: Átadom az asztalom, én már befejeztem. Mellesleg, tetszik a bokaláncod.

Azt említettem, hogy ebben az időben szőke voltam, és aznap szoknya volt rajtam? A bokalánc pár hónap múlva elszakadt…

Bár a fenti ruhadarabok nagy kedvenceim, azért szakadt farmerban, melegítőben is tetszetős tud lenni egy férfi.

Sőt! Van, akit egy rénszarvas csak még sármosabbá tesz :)

Az is lehet, hogy revidiálom, amit a rózsaszín ingről mondtam :)

És végezetül az igazi, a nagy Ő :)

Írás éve: 2018