2 hónapja a máltai nyaraláson egy Facebook posztban azt mertem mondani, hogy 10 évvel ezelőtt Máltán írtam a (szerintem) legjobb szösszeneteimet. Kíváncsi vagyok, hogy most, 10 év után, majdnem 4 évtizeddel a hátam mögött és egy sokkal másabb érzéssel, mint legutóbb mikor Máltán voltam, vajon mi jön ki a pennámból.
Málta. Kevés ennyire megosztó országgal találkoztam. Valaki sose látja meg benne a szépséget, csak a kietlen, fák nélküli sziklás falu képe van a szeme előtt. Ezzel szemben mások egyből beleszeretnek és nem egy, nem két olyan emberrel találkoztam, aki haza se megy már a nyaralásból, hanem évekre lecövekel.
Nekem Málta maga az élet. A sziget, ami akkora, mint Budapest, és kábé annyian lakják (dupla túlzással), mint szülővárosomat, nekem mindig is a tökéletes egyensúlyt jelentette. Nem túl nagy, nem túl kicsi, nem túl zsúfolt, nem üres, egzotikus és izgalmas, de nem félelmetes; nyüzsgő, de nem fojtogató.
Soha semmi nem történik ok nélkül, amikor 10 éve mélyponton voltam, a máltai 3 hét húzott ki és lendített tovább. Most, 10 évvel később, mikor az életem egy kicsit megrekedt (semmi komoly, semmi vész, csak egy stagnáló jóleső kényelem túlságosan veszélyes komfortzónával), akkor Málta újra képbe került.
2 hónap, rengeteg kiforrott vágy és egy ’180 fokos fordulattal előre!’ mottójú Kata landolt tegnap a Luqa-n.
Van két szál ebben a „Málta és én” kapcsolatban, ami nagyon fontos, viszont egyelőre nem szeretnék írni róla, de itt és most leteszem a nagyesküt, hogy mindkettőről lesz majd szösszenet a kiküldetésem végén.
Mert bizony úgy tekintek erre a két hónapra, mint egy kiküldetésre, ahol megtalálom magamban újra azt a Katát, aki vagyok, vagy szeretnék lenni.
Erre az útra is adtak tanácsot puttonyomba a szüleim, aminek mindennap igyekszem majd eleget tenni. Így hangzik az útravalóm:
Egy 40 éves független, szabad, magabiztos, életvidám nő vagy, aki mindig bátor, hogy önmaga legyen, és aki nem fél élvezni az életet, még ha vannak is benne kötöttségek, ezt mutasd meg Máltán mindenkinek.
Az utolsó kortyot is lehörpintve a Moscow Mule koktélos poharamból, hazasétálok az októberi 25 fokos máltai estén az apartmanomba, miközben elmerülök az örök szerelmem látványában és várom, hogy bemutathassam ezt a 40 éves nőt – leginkább magamnak.
2022.10.18.
Comentários