Kötelező

Utálom a szilvesztert. Sok sebből vérzik nálam ez az esemény, pedig jól indult a

kapcsolatunk. Gyerekkoromban nagyon szerettem, mert mindig egyet jelentett a

legklasszabb, legszuperebb decemberi programmal. Gyerekként a december amúgy

is nagyon jó hónap: Mikulás, Advent, Karácsony, ünnepségek, vásár, és a végén

koronaként a szilveszter. Az a helyzet, hogy így 35 évesen szembe kell néznem a

ténnyel, hogy amíg a szilveszteri program nem rajtam múlt, hanem a szüleimen, akik

elképesztően aktív társasági életet éltek, addig nem volt baj az év utolsó estéjével.

Vannak emlékeim arról, hogy a szüleim a 14. emeleten dorbézoltak

többedmagukkal, míg mi gyerekek, úgy 10-15-en a 13. emeleten horror filmet

néztünk, mint az egyetlen szóba jöhető program szülői felügyelet nélkül.

Rákövetkező évben az egész bagázs kocsiba pattant és 6 autóból álló konvojunk a

hegyek felé vette az irányt, meg se álltunk Hutáig. A nagy nap előtt és után is

össznépi bandázás, szánkózás, este hajnalig tartó zsuga volt a program. Jobb, ha

meg se említem az éjféli miséket és a hejcei plébánost, akiről még dal is született,

amit társaságunk férfi tagjai fennhangon énekeltek a templomkertben. Élénken él

bennem a szilveszter, mikor eltévedtünk a hegyekben és még az az egy szem

kocsma is zárva volt a hegy másik oldalán lévő faluban, ahova átfázva, kimerülve

megérkeztünk, és ami egyetlen reménysugárként élt bennünk.

Újkerti gyerekként, ki ne tudna felidézni legalább egy Nagydombon, hógolyózással

töltött éjjeli gyerekzsúrt, míg a szülők a háttérben forralt borral melegedtek. Igen,

határozottan volt idő, mikor szerettem a szilvesztert.

Annak ellenére, hogy már gyerekként meg-meg legyintett a szilvesztert övező

számomra búskomor hangulat.

Aztán jöttek a húszas éveim és körülbelül egy évtizednyi próbálkozás, hogy legyen

végre egy jó és emlékezetes szilveszteri bulim. Volt olyan, mikor a bátyámmal

kihasználva az alkalmat, hogy a szüleink máshol köszöntik az újesztendőt, mi

házibulit szerveztünk családi otthonunkba - ez amúgy egyike a legkedvesebb

emlékeimnek -, ezen a bulin ismerkedett meg egymással két barátunk, akik rá nem

sokkal összeházasodtak és nem oly rég el is váltak; ez persze nem von le semmit a

buli fényéből, ahol a frigy köttetett. Volt, hogy engem hívtak buliba. Akadt olyan,

mikor a korábbi cégem szervezett bulit. Volt idő, mikor egy estére több meghívás is

érkezett, én pedig egész éjjel le-fel sétáltam a városban lopott csókokra meg-meg

állva, hogy mindenhol tiszteletem tegyem. Az egyetlen nagyon élénk emlékem erről

az estéről, Debrecen legelzüllöttebb kocsmája és az ott töltött különös szilveszteri

móka. Egyszer még olyan bátor is voltam, hogy éjfél előtt nem sokkal otthagyjak egy

jó kis házibulit, hogy titkos randira menjek az akkori szerelmemmel. Így

visszagondolva jó nagy marha voltam, hogy petárdák kereszttüzében, körülbelül az

életemért küzdve, részeg alakok elől menekülve, a fél várost gyalog átszeltem, hogy

karjaiban menedéket leljek. Ezt követő évben, hogy ezt a szerelmet végleg

elfelejtsem, pesti otthonomban Dallas szilvesztert csaptunk szűk körben, ez a másik

legkedvesebb emlékem, az akkor készült képek bekeretezve lógnak a lakásom

különböző pontjain.

Elrepültek a húszas évek, beköszöntött a harmadik X, én pedig arra eszméltem,

hogy a legjobb barátaim otthon éppen gyereket altatnak, vagy annyira kipurcantak,

hogy még az éjfélt sincs erejük megvárni. Harminc felett nehezen köt az ember új

barátságokat, olyanokat meg még ritkábban, akikkel együtt akarna lenni, hogy

búcsúztassa az óévet. Nyögvenyelős partik sora következett.

Két éve viszont történt valami, és ez felülírt bennem minden érzést és kényszert.

Hivatalos voltam egy buliba Kata barátnőmhöz, rettentően vágytam erre az

eseményre, csupa olyan ember volt a vendéglistán, aki szívemnek így vagy úgy

kedves, ráadásul tudtam, hogy otthoni gitározós zenélésbe csaphat át az este, ami

engem mindig feldob és boldoggá tesz. Ahogy viszont az utóbbi években lenni

szokott, az év végi már-már rutinszerű betegségem éppen szilveszterre időzítette

magát. 40 fokos láz, lestrapált tüdő, kutyaugatós köhögés és általános levertség

kopogtatott be hozzám aznap éjjel. Kénytelen voltam a várva várt estet lemondani és

helyette ágyban tengődni. Egész konkrétan átaludtam a szilvesztert. Abban a kevés

időben viszont, mikor ébren voltam, rettentően sajnáltam magam és éreztem, hogy

összedőlni készül a világ. Szűkül a négy fal, én pedig úgy járok majd, mint Bridget

Jones: magányos vénlányként végzem és farkaskutyák fognak megenni. Csapnivaló

új évem lesz, mert micsoda rossz ómen, hogy barátok nélkül alszom át magam az

újévbe. Még a filmeket sem élveztem, ami nálam soha nem fordul elő. Mi ez, ha nem

a világ vége? Majd jött a január 1., nem voltam másnapos, csak beteg, ám a

következő 364 nap igen jól telt.

Egy ilyen mélyen magamba fordulós szilveszter este kellett ahhoz, hogy elengedjem

a görcsöket, amik bennem vannak, ha arra gondolok: szilveszter. Pontokba

szedtem, ahogy szoktam a decemberi ünnepekkel, hogy miért is nem szívlelem a

szilvesztert.

„Utálom a szilvesztert” listám 7 pontja:

1.

A Himnusz alatt tudatosul bennem, hogy a következő év akár rosszat is hozhat. Mi

van, ha háború lesz? Környezeti katasztrófa, stb.? Miért is zárjak le egy amúgy

szerencsés évet? Mi van, ha a szerencsém elvész jövőre? Szóval az igen hosszú és

nem túl vidám Himnuszunk alatt, én tulajdonképpen nem a meghatottságtól

könnyezem.

2.

Szánalmasnak érzem magam, ha nem kapok meghívásokat. Mintha a szilveszter

tükröt mutatna, hogy hol tartok éppen a társasági élet mezején. Ami borzasztó fals

gondolat, hiszen kevés embernek vannak olyan remek és jó barátai, mint nekem.

Akikkel év közben együtt kirándulunk, Scrabble-t játszunk, koktélpartizunk, csajos

hétvégéket csapunk, együtt ebédelünk, kávézgatunk, nagyokat nevetünk,

tartalmasakat beszélgetünk, vagy ha másra nincs is időnk, legalább Vibert

robbantunk, és bizony a természet rendjébe belefér az is, hogy ezt nem szilveszterre

időzítjük.

3.

Ki nem állhatom a lencsét.

4.

Általában Karácsonykor annyit zabálok, hogy ilyenkor a pizsamán kívül nincs

ruhadarab, amiben jól érzem magam. Elmenni önfeledten bulizni, mikor itt is, ott is

szorít a gatya?

5.

A szimpla tudat, hogy szilveszter van és valami rendhagyó és feltétlen vidám dolgot

kell tenni, nézni, csinálni, mondani. Ez önmagában amúgy nem rossz, mi ráadásul

egy pozitív és szerintem humor iránt rettentő fogékony banda vagyunk, de minden

sérül és csorbul, ha kötelezően kell.

6.

Megbolondult telefonok. Akitől igazán várod, nem ír, nem hív. Magad sem tudsz

hívást kezdeményezni, mert telítettek a vonalak, így elmaradnak a BÚÉK-ok a

legkedvesebbeknek, de minden felszínes kapcsolatod küld egy nem személyre szóló

üzenetet, kis verset.

7.

Semmire kellő január 1. Ennyire egy elvesztegetett, botrányos napot, mint a január

1! Ha buliztál, másnapos és használhatatlan vagy. Ha nem buliztál, mások viszont

igen, akkor ők másnaposak és használhatatlanok. Minden zárva, még van a

lencséből és ott van az a végtelenül hálátlan és szomorú tulajdonsága a január 1-

nek, hogy másnap munka. Én őszintén sajnálom Január 1-jét.

De ne legyek már ekkora Szilveszteri Grincs, optimista énemet előhalászom és

hiszem, hogy lesz olyan szilveszter, amikor:

Váratlanul megcsókol egy sármos, jóképű férfi és ki tudja, mi lesz belőle.

Enci barátnőm szilveszteri esküvőjén fogok táncolni és jót bulizni (feltéve, ha

meghív).

A hat legem és a kapcsolt részei együtt megyünk fel 7 kocsival Hutára vagy Hejcére

folytatni a hagyományokat.

Nagyszülőkkel, bátyámékkal és a kicsikkel együtt szilveszterezünk.

A Time Square-en visszaszámolom a perceket éjfélig.

Egész éjjel ágyban leszek, de nem alszom, nem olvasok, nem filmet nézek, nem

betegeskedem, hanem éppen…

Olyan országban leszek, ahol aznap nincs szilveszter.

Éjfél után világra hozom a gyerekem, hogy legyen értelme Január 1-nek.

Újra belendítem a Január 1-jei reggeliket, amiket anyukám is szervezett korábban,

ahol családi jó barátaink összegyűltek, hogy közösen indítsuk az év első napját egy

finom és bőséges reggelivel. Kicsik és nagyon, öregek és vének, mind az asztal köré

gyűlnek majd, hogy porceláncsészékbe szervírozott anya-féle mézes teával, apa-

féle habos kávéval koccintsunk a szerencsés újévre.

Lesz részem fergeteges szilveszteri buliban, nem is egyben.

Amit viszont biztosan tudok, hogy innentől minden szilveszter olyan lesz, hogy nem

érdekel, aznap éjjel éppen szilveszter van.

ui: szép lenne megfogadnom, hogy ha lesz egy fiam, aki Január 1-én születik, azt

úgy nevezem el, hogy Szilveszter, de erős a hitem, így nem kockáztatok.

Írás éve: 2018 December