Luxus szombat

Az áhított gazdagság és a legnagyobb luxus számomra az, amikor van egy szabad szombatom. Amikor azt írom: szabad, azalatt azt értem, hogy nincsen egyetlenegy fixen megbeszélt programom, nem nyomorítja meg a lelkem a tudat, hogy még dolgoznom kellene valamin, szabad szombat az, amikor nincsen semmi, de semmi kényszer a napomban. Nem élek párkapcsolatban, nincsen gyerekem, mégis ritkán adatik meg, hogy legyen egyetlenegy olyan nap, amikor a magam ura vagyok. A kisgyerekes barátnőim most biztos a szívükhöz kapnak, mert nekem hébe-hóba megadatik ilyen nap, sőt, ami azt illeti, én tudatosan iktatok be ilyen napokat, míg a barátaim többségének ez csak álom vagy vágy marad. Ma gazdag vagyok és fürdőzöm a luxusban, amivel megajándékoztam magam. Szabad szombatom van. Magamtól ébredtem, ezért már önmagában irigylésre méltó vagyok. Fél kilenckor keltem és az ebédlőben, már megterített asztalon várt a frissen sült meleg kenyér, a reggel apa által a piacon vásárolt gomolya, hozzá friss és már ízletes paradicsom, és az egyetlen, megismételhetetlen anya-féle tea, amit a barátnőim már szinte követelnek, ha nálunk vannak. /Lehet nem így lenne, ha látnák a méz mennyiségét a teában :)/. Szeretem a hétvége reggeleit, amikor van időnk leülni az étkezőnkbe, amit a nap első sugarai sok-sok fénnyel árasztanak el. Asztalunkon színes tulipáncsokor /anya kapta egy tanítványától – legalábbis évek óta ez a fedősztori, ha virág, bonbon, vagy valami váratlan ajándék érkezik :)/. Ilyen tökéletes harmóniában költöttük el a reggelinket, evés közben megbeszéltük a hétvége menetét, az aktuális politikai híreket (ez nálunk a nap állandó része, hol este, hol reggel), beszélgettünk az unokaöcsém pár héten belüli érkezéséről. Majd ki-ki ment, hogy azt csináljon a szabad szombatján, amihez kedve van. Én a belvárosi sétát választottam. A városig vezető utat is nagyon élveztem, kitisztult a fejem, fürdőztem a tavaszi melegben. Tudatosult is bennem, hogy sok már a téli kabát, így hát mire a városig értem, elhatároztam, veszek magamnak egy tavaszi kabátot. Az új kabátomban aztán elgyalogoltam az egyetlen boltig, ahol lehet kapni laktóz- és cukormentes fagyit, kis kehelyben. Majd a szedres csokifagyival a kezemben leültem a Nagytemplom lépcsőire és onnan figyeltem a téren sétálókat, a főtéri rendezvény néptáncosait, a muzsikusokat. Ültem, fagyiztam és éreztem, ahogy percről-percre feltöltődöm. Habár a tavasz már kopogtat, azért még a küszöbön áll, így nem maradhattam a hideg betonlépcsőn, továbbálltam. A lábamat - mely mára szintén szabadságot kapott - nem korlátoztam be, hagytam, hogy arra menjen, amerre szeretne. A Kis Padlizsánig hozott. Delet mutatott az idő és mivel még csak egy pár ült bent, leültem a kedvenc helyemre, közvetlen melléjük, a sarokba, és elővettem a táskámban megbújó laptopomat, hogy a szabad szombatomon teret engedjek a hobbimnak és írjak csak úgy, mert kedvem van, mert megtehetem. A Kis Padlizsánban ülök már egy órája, egyre boldogabb a lelkem és túláradó büszkeség tölt el, mert a két szívemhez közeli barátom vállalkozása már nem csak nekem jelenti a minőséget, a hangulatot és az élvezetet, hanem sok-sok cívisváros- lakónak. Mostanra minden asztal megtelt. A mellettem ülő pár a teljes menüt végigkóstolta, és fáradhatatlanul dicsérik maguk között a szakácsot, a kedves kiszolgálást, és a hely hangulatát. Minden ételt lefotóztak és láttam is a szemem sarkából, hogy Facebook-ra is feltették, milyen csoda ételeket esznek. A velem szemben ülő lányok épp azt vitatják maguk között, hogy mikor jöjjenek el Zalánnal és Endrével ide, felteszem, a barátaik. Béla egy tál éppen elkészült sütit hoz ki a vendégtérbe, a tőlem balra ülő másik páros férfi tagja megszólal, nézd Ő a szakács, mire a nő, aki Bélának háttal ül, megfordul, hogy megnézze: Hmm, jóképű… - nyugtázza a látottakat. Nyílik az ajtó, újabb vendégek érkeznek: egy család a kisgyerekeikkel, járhattak már itt, mert a gyerekek egyből mennek a kirakóért, míg szüleik a nagy döntésre készülnek, hamburgert vagy tortillát egyenek aznap.  Mindent szeretek ezen a helyen, az ételeket, a hangulatot, sőt az embereket is, akik ide betérnek, mind-mind szimpatikusak. Kis Padlizsán tulajok, tudom, sok munka, áldozat van emögött, de én itt ülve, magamba szívva a bisztró minden pillanatát bizton állíthatom: megéri. Én is fájó szívvel hagyom el blogíró asztalomat pár perc múlva, de még vár rám egy séta hazáig. Azon morfondírozom, mihez is lenne még ma kedvem? Meglehet, hogy moziba is elmegyek, vagy sütök valami finom kelt tésztát estére, ami számomra szintén nagyszerű kikapcsolódási forma. De könnyen meglehet, hogy hazaérve, belebújok a pizsamámba, kezembe veszem az éjjeli szekrényemen tornyosuló könyveim egyikét, és addig ki se mászok az ágyból, míg el nem olvastam. Az érzés, hogy még sok-sok óra van a szombatból és én azt csinálhatom ezekben az órákban, amit csak szeretnék, végtelenül boldoggá tesz. Szabad szombat, nekem Te igazi luxus vagy :)

Írás éve: 2018