Tanár Úr kérem, az úgy volt, hogy a szüleim slendrián munkájának köszönhetően a fogsoromból kimaradtak a jó gének. Ráadásul az évek alatt olyan függőségekre is szert tettem, mint napi 5 csomag cukormentes, hangsúlyozom, cukormentes rágógumi elfogyasztása és napi többszöri öblögetés cukormentes, hangsúlyozom, cukormentes Coca-Colával; a fentiek összehangolt támadásának köszönhetően a fogaim 2007 óta folyamatosan kapitulálnak.
Jelenleg 7 ütközetet vesztettem el és ennyivel kevesebb fehér színre emlékeztető fogam várja nem túl rendezett csatasorban a támadások visszaverését.
A mostani csatában két fog vívott küzdelmet az életben maradásért.
Tanár úr kérem, tudja, milyen érzés úgy lefeküdni este aludni, hogy teljesen biztos abban, hogy másnap 8-kor a kivégzőszékre ültetik? Idegőrlő. Ilyenkor semmi mást nem tehet az ember, csak hajnal 3-ig olvas valami nem túl nehéz, ám annál csöpögősebb romantikus regényt. Még büszke is lehetettem volna magamra, amiért egy éjszaka kivégeztem egy könyvet, de sajnos ilyen érzelemnek a rettegés mellett már nem volt helye bennem. Hajnali 6-kor 3 óra rémálmokkal teli alvást követően végül nekiindultam gyalog, hogy betérjek a fogorvoshoz, az előre egyeztetett időpontban.
A fogorvosom nézte, kapargatta, majd megkérdezte, hogy tulajdonképpen mikor veszítettem el ennek a két fogamnak a 80%-át. Talán 3-4 éve, nem tudom pontosan meghatározni, arra viszont biztosan emlékszem, hogy éppen egy szobahőmérsékletű Túró Rudiba haraptam Hután, mikor letört. De nem fájt… - mentegetőztem. Ha időben felkeresett volna… - kezdte a doktor. Álljon meg a menet! Einstein óta tudjuk, hogy az idő relatív. Én amondó vagyok, ne zavarjuk föl az alvó oroszlánt. Ha nem fáj, és mosolyogva nem látszik, hogy a fogamnak már se keze, se lába, ne bántsuk.
Egy gyökérkezelés, egy pedig húzás lesz. Margóka, készítse elő Katát.
Előkészíteni? Engem? Nem, nem, erre semmi szükség. Mi jól megvagyunk így, az én letört két fogammal, tulajdonképpen doktor úr, én azt hiszem, nekem ez mára a védjegyem lett, győzködtem saját magam, miközben közelített felém a nagy, hosszú lidocainos tű. Szólni akartam neki, hogy ha valaki, akkor a doktor úr már csak igazán tudhatná, hogy az én esetemben a gyökérkezelés teljesen felesleges kör. Fél év és újra itt ülök majd, csak akkor fogó és nem fúró lesz az eszköz, de nem jött ki hang a torkomon.
A gyökérkezelés szerintem a középkorból visszamaradt úri kínzások egyike. De sztoikus nyugalommal szorítottam a pulcsimat és csak a szemem rezdüléseivel jeleztem, hogy KURVÁRA fáj. Sajnos a doktor úr azonban a fogamat nézte és nem a szememet.
Becsapós jószág ez a fog, úgy tűnt, mintha már teljesen elhalt volna. - kommentálta az eseményeket hangosan, miközben a számban matatott.
Oh, nem, Doktor úr, ez a fog nagyon is él, és minden egyes idegvégződésével ragaszkodik hozzám, nem akar túlvilágra menni. Ő küzd magáért, én meg ellene, és ha már itt tartunk, szabadjon megjegyeznem: Lidocain, nagyobb a füstöd, mint a lángod. Magunk közt szólva, kicsit túl van lihegve a képességed.
Sajnálom Kata, egy begyulladt fognál az érzéstelenítő már sokat nem segít. – adta meg hangosan a választ a belső monológomra a fogak szakembere.
4-es tű, ötös, hatos, tizenötös, reszelés, öblítés, és végeztünk is, volt gyökér, nincs gyökér (remélem).
Na Kata, akkor kapjuk ki azt a jobb négyes fogat fent! - biztatott mosolyogva.
Amikor 3 tűszúrással újra lidocain került a szervezetembe, eszembe jutott, most kéne megtennem azt, amit egy filmben láttam. A női páciens beült a fogorvosi székbe, a férfi fogorvos közelített felé, mire a nő megmarkolta azt a szervét, ami bizonyította, hogy ő valóban férfi, majd azt mondta: Doktor úr, ne okozzunk egymásnak fájdalmat. Ha nem lüktetett volna a gyökérkezelt fogam, és bátrabb és vagányabb lennék, talán megtettem volna, így viszont nem maradt más hátra, mint végtelen türelemmel ellentartani a fejemet a székben a fogónak, és nem vizualizálni azt, hogy most ütik ki az egész fogsoromat, és vajon lehetek-e én fél évet home officeban, míg elkészül a betehető fogsorom?
- Kata, ami a fogsorának az egyik erőssége és szépsége, az okozza a vesztét is. Nagyon aranyos, formás, pici fogai vannak, de sajnos, ha baj van, az egyből a gyökérig megy! - és a felemás bók végszavára kikerült a számból a jobb 4-es fogam.
- Akkor ezzel megvolnánk. Dolgozik ma, Kata?
- Terveztem. - mondtam vérző tamponnal a számban.
- Dolgozhat otthonról?
- Bólogattam.
- Helyes, akkor menjen haza, öblögessen otthon pálinkával, és minden 3. kortyot a szeszből nyeljen is le, és ezt addig ismételgesse meg, amíg már nem érez fájdalmat. A leghatásosabb kettő az egyben gyógyszer. Tisztítja a fogát és közben el is lazul.
Mikor már kikerült a tampon a számból, akkor fél oldalra megbénult számmal feltettem az élet számomra egy nagy kérdését.
- Doktor úr, hogy lehet az, hogy én, aki napjában minimum 3-szor fogat mosok, öblögetek, fogat fehérítek, elektromos fogkefét használok, nyelvtisztítót, fogselymet, nekem 33 éves koromra az eredeti fogaim 30%-a hiányzik? Idén bekerül a 7. implantátumom, míg az egyik barátom, aki sehogyan nem ápolja a fogsorát, neki még csak egy lyukas foga sem volt eddig soha?
- Vannak ilyen szerencsések, de gondoljon arra, Kata, mikor ihat Ő munkaidőben legálisan pálinkát?
A helyzet az, hogy szeretem a fogorvosomat, nem csak azért, mert elképesztően jóképű, hanem mert azon kevés pasasok közé tartozik, akikben megbízom. Szeretem a humorát is, azon például hangosan és nagyot kacarászott, mikor mondtam neki, hogy babonás vagyok, ami ezt a két letört fogamat illeti. Ha mindkettő teljesen rendben lesz, akkor végre kopogtat majd „A” remekül csókoló pasi.
Ezzel az infóval amúgy a kezelés során többször visszaélt, mert valahányszor zizegtem, mozogtam, vagy megrándultam, szóvá tette:
- Kata, ne feledje, küszöbön a jól csókoló pasi!
Az pedig már csak hab a tortán, hogy fájdalomcsillapító helyett pálinkát írt fel nekem.
Tanár Úr kérem, ez a hiteles és valós története, annak, hogy miért van mellettem munkanap reggel 10-től pálinkás üveg. Ez orvosi utasítás! Annak ellentmondani pedig, az álmoskönyv szerint sem jelent jót.
Írás éve: 2016
Comments