Olasz pasi

Megszakítva egész napos fürdőzésemet, azonnali szösszenetírásra ítélem magam, teszem mindezt azért, hogy frissiben tudjak beszámolni legújabb élményemről.

Ma – kihasználva az első szabad máltai szombatomat –, gondoltam, azt fogom csinálni, amihez a legjobban értek: semmit!

Reggel 10:00-kor lementem megenni a szokásos 2 mini croissant-omat, megittam a frissítő reggeli narancslevemet, s egy gyors átöltözést követően fellifteztem a Vivaldi szálloda tetőteraszán található csodás medencéhez.

Úticsomagom a következőket takarta:

Füles magazin, hogy elmémet keresztrejtvénnyel tartsam formában.

Napolaj, ami bársonyos fehér bőrömet – csodák csodájára – barna selyemmé alakítja.

Boris Van könyve a tajtékos napokról, hogy kielégítsem kultúra iránti vágyamat.

2 csomag zsebkendő, hogy taknyom-nyálam legyen mibe csorgatni.

1 hazai fehér törölköző. hogy legyen mire feküdni.

Egy hosszú kendő, hogy a divatnak és erkölcsnek megfelelően eltakarhassam habtestem.

Kiválasztottam a legklasszabb helyet, közel a wc, a medence, és bámulatos kilátás nyílt a tengerre. Napágyamat napnak megfelelő irányba fordítottam, majd elszámoltam háromig, és nagy levegővétel után fehér bikinis Katává alakultam.

Ilyen jóleső elégedettséggel telt el úgy 10- 15 perc, amikor is 3 olasz fiú telepedett le tőlem nem messze.

A felforrósodott helyzet, amit a 3 olasz dzsigoló érkezése okozott, a legjobb motiváció volt egy azonnali hideg fürdőhöz. Ekkor még nem sejtettem, hogy Ők is ebben a megoldásban gondolkodnak.

Leúsztam a magamnak előre megszabott hosszomat, és már a medence szélén lihegtem, amikor arra lettem figyelmes, hogy a leghelyesebb olasz meredten bámul rám nagy barna szemeivel.

Minden, amitől egy olasz vagy bármilyen nemzetiségű pasi jónak számít, az megvolt ebben a fiúban: helyes, sármos, izmos, huncut, szóval pontosan az, akitől menekülni kell, mielőtt darabokra töri a szíved.

El is határoztam, hogy véget vetek ennek a bámulásnak, mielőtt elbíznám magam, és mielőtt csalódnom kellene.

A legjobb módszernek a medencéből történő kiszállás tűnt, lehetőséget adva a fiúnak, hogy amorf alakom és a zavar miatt idétlen mozgásom minden hibáját felfedezze és más lány fenekére tegye át a szemét.

Azért a kisördög csak bennem volt, lehet, hogy ez a fiú tényleg engem néz, ezért próbálkoztam minden létező szexi dolgot bevetni. Bevizeztem a hajam, lassan, “izmaimat” megfeszítve szálltam ki a vízből, és igyekeztem magammal is elhitetni, hogy ez a mozdulatsor pont olyan csábító volt, mint a Medence című filmben Romy Schneider alakítása.

Visszalibegtem a helyemre és a teljes magabiztosság látszatát mutatva hanyatt feküdtem napágyamon.

Körülbelül 3 percig bírtam így, aztán kezemmel eltakartam az arcomat, mintha a naptól védeném és meglestem, elterelő akcióm sikeres volt-e.

Meglepetésemre, a fiú szeme továbbra is rajtam landolt.

Az óra ekkor 10:30 körül járt, a következő másfél óra délig azzal telt, hogy megbizonyosodtam róla, valóban engem néz-e ez a fiú. Nem csak a véletlenek ostoba összjátéka, amikor azt hiszed, neked mosolyognak, aztán rájössz, mögötted áll egy hosszú combú, nagymellű bombázó. Szóval, a délelőttöt tudományos kutatásra használtam.

Ki kellett zárnom annak a lehetőségét, hogy félreértem a fiú egyáltalán nem félreérthető nézését, szemkövetését, bámulását, hívjuk bárminek is a műveletsort. De bárhova mentem, bármit csináltam, folyamatosan magamon éreztem ennek az egyre szimpatikusabb férfinak a pillantásait. Így aztán délben, minden más lehetőséget kiiktatva megállapítottam: Bejövök a srácnak.

A következő óra azzal telt, hogy megpróbáltam megkeresni az okát ennek. Tulajdonképpen nem kellett hozzá egy óra, hamarabb rájöttem.

Először is, közel-távol nem volt egyetlen pasi nélküli szingli lány.

A medence 10, de lehet, hogy 100 méteres körzetében nem volt egyetlenegy általam jónak mondott nő sem. Vakok közt, félszemű a király! Családanyák, kislányok és újszülöttek között még nekem is lehet esélyem. Ráadásul ott volt egy el nem hanyagolható tény is: Totálisan egyedül voltam.

Nem volt társ, akit párbajra kellett volna hívni.

Nem volt szülő, akitől engedélyt kellett volna kérni.

Nem voltak barátnők, akiktől zavarban lett volna.

És egy lány egyedül mindig titokzatosabbnak tűnik.

Miután minderre rájöttem, azon morfondíroztam, hogyan tovább.

Mert oké, hogy már vágom, mi a szitu és az okát is sejtem, de mihez kezdjek ezzel? A délután maradék 4 órájában vártam türelemmel, hogy szenvedélyesen néző olasz macsóm hátha végre a tettek mezejére lép.

Annyi lehetőséget adtam neki, hogy már én éreztem kínosnak. Elsétáltam előtte, leültem a medence szélére, végső elkeseredésemben még egy biztató halvány mosolyt is megeresztettem felé…. De semmi.

Fél 5-kor bedühödve ezen a töketlen barmon kiszálltam a vízből és a lemondás teljes dühével az arcomon vágtáztam el mellette vissza a napágyamhoz.

Hasra fekve próbáltam elszenderülni, amikor is lépteket hallottam.

Mr. Olasz ott állt az ágyam szélén, mögötte a medence körül fellelhető 20 olasz biztató vigyorgása.

Ránéztem és némán vártam, gondoltam én biz’ már nem könnyítem meg neked ezt a dolgot.

I from Italy you?

Hungary.

Majd a következő párbeszéd zajlott le:

Beszélsz angolon kívül más nyelven? - kérdezte ő szószerkezetekben.

Igen, folyékonyan beszélek magyarul, hogy szeretnéd a beszélgetést folytatni: magyarul, angolul? - jött tőlem a tökéletes angol válasz.

Not speak just only Italy - vágta rá azonnal az olasz félisten.

Én pedig a testbeszéd mindenki által ismert nyelvén elmutogattam:

Hát barátom, akkor így jártunk...

Még mosolygott rám hosszan, majd megfordult és a medence szélén ülő 20 olasznak elmondta, hogy magyar vagyok és nem találtunk egy közös nyelvet sem - felteszem ezt mondta, mert azt hallottam, “Ungarishe” és egy egyszerre érkező: “óóóóóóóóó”!

Felismerve a helyzet komikumát, elkezdtem magamban nevetni és mivel írói szenvedélyem nem hagyott tovább napozni, összeszedtem úticsomagom és elindultam a lift felé, hogy szobámban mindezt legépelhessem.

Olasz barátom mellett sétáltam el, szélesen rámosolyogtam, amikor megkérdezte, szintén egyezményes mutogatós nyelven: azt akarom, hogy velem jöjjön?

Válaszom röviden csak annyi volt: NO.

De, ekkor már nem bírtam a nevetést elfojtani, ő pedig vette a lapot és viszonozta. Így az egynapos medencei románcunk csúcspontja egy közös önfeledt kacagás, és egy sokat sejtető nézés lett.

Kérdem én, hogy higgyek egy ilyen után a ”szerelem mindent legyőz” maszlagban?

Írás éve: 2010 tavasz

Romy Schnieder a Medence című filmben