Rólad

Szeretem a számokat, az Excelnek egyenesen rabja vagyok. Az írásaim statisztikai adataiért pedig szó szerint rajongok. Amikor tavaly decemberben felmerészkedtem a facebookra, nem gondoltam volna, hogy ilyen lelkesítő és jó érzés lesz a visszaigazolásokat olvasni, vagy látni. Multicégnél dolgozom 15 éve, minden eredmény, minden siker számokban, riportokban, KPI-okban kimutatható kell, hogy legyen. Lehetsz te a legjobb interjúztató, a világ legtámogatóbb HR-ese, tarthatsz szuper tréningeket, nem sokan fogják ezt elhinni neked, ha nincs számokkal alátámasztva. Mivel a munkás lét lassan 15 éve erre tanított meg, ilyen szemlélettel gondolkodom, nyúlok egy feladathoz, vagy nézek át egy folyamatot, így nem lepődöm meg azon, hogy ez a fajta fókusz a hobbimba is becsempészte magát. Rutinszerűen nézem meg minden második vagy harmadik nap a blogom statisztikai adatait. Jelen állás szerint az oldalamra eddig 9633 kattintás érkezett. A legutóbbi hónapban 2692 látogató tért be hozzám. Ha hinni lehet a statisztikai adatoknak (és miért ne lehetne hinni, hisz én hamisítom őket), akkor rendszeresen érkeznek kattintások az alábbi országokból: Magyarország, UK, USA, Franciaország, Németország, Svájc, Svédország, Románia, Olaszország, Hollandia, Oroszország. A látogatók 54%-a Androidos, 30% Windows, 9% iPhone, 3% Macintosh, és így tovább.

Szóval, számok alapján mindig kapok visszaigazolásokat, de mégis a legnagyobb boldogság az, amikor szóban, üzenetben, like-kal vagy megosztással is megerősítést kapok arra, hogy akadnak olyanok, akik szeretik az írásaimat. Ma, mikor elújságoltam az egyik legjobb barátomnak, hogy milyen váratlan és pozitív megerősítést kaptam egy olyan kollégámtól a blogra, aki nem osztja csak úgy a dicséreteket, rájöttem: Nem azért írok, mert exhibicionista vagyok, hanem mert szeretek írni, és mert az írásaimban igazán önmagam tudok lenni, megörökíthetek valamit, ami akkor és ott nekem fontos, vagy szóra érdemes. Garcia Marquez regényének első sorával ezért is tudok nagyon azonosulni:

"Az élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékszik, és ahogyan visszaemlékszik rá, miközben el akarja mesélni."

Az írás nekem egy terápia, egy örömforrás, és az, hogy ez másnak tetszik, hogy erre a pár percre, míg elolvassa, esetleg kizökken a hétköznapi rutinból, nevet, mosolyog vagy elgondolkodik, egy olyan hab a tortán, akkora plusz töltet, amitől én magam is többé válok.

Minél többször nézem meg a statisztikát, annál többször gondolok Rád, kedves olvasóm, hogy Te vajon ki vagy? Neked vajon melyik írás tetszik és miért? Te vajon milyennek látod azt, amiről írok? Benned vajon milyen érzéseket kelt, vagy hív felszínre? Bár többet tudhatnék Rólad, bárcsak megosztanád velem...

Mert hatsz rám és inspirálsz, úgy is, mint egy szám a statisztikában, egy like a facebook poszt alatt, egy komment vagy szívmelengető dicséret, esetleg negatív kritika, de leginkább úgy, mint az olvasó, akit reményeim szerint szórakoztatni tudtam.