Az úgy volt, hogy Esztivel csajos pesti hétvégét csaptunk, és teljesen ellazult állapotunkban, a kocsiban ülve azon tanakodtunk, hogy nem járja, hogy mi egész nyáron csak home office-ban rothadunk. Kell egy nap, amikor nem csinálunk semmit, és amikor azt írom, nem csinálunk semmit, azt mi szó szerint úgy is értettük. Én, aki már voltam olyan bátor, vagy inkább csak szeretem annyira az unokahúgom és unokaöcsém, hogy miattuk fürdőruhába bújjak és kimenjek az új hiper-szuper fantasztikus debreceni strandunkra, tudtam, hogy van egy hely a strand tetőterén, ami tökéletes helyszíne lenne egy ilyen programnak. Eszti írt is rögtön a tyúkoknak (Marika, Sári), hogy stipi-stopi a hétfő, mindenki tegye magát szabaddá, mert a 40 felé tartó (van aki már be is töltötte) ÖTYE először létezésük során beveszi a debreceni strand koktélozós medencéjét pár órára.
Meglepő gyorsasággal leszerveztük ezt a programot, ami rendkívül szokatlan, hisz általában lehetetlenség közös napot találni, de a melegnek és a remek ötletnek köszönhetően én a csajos hétvégéből hazaérve már írtam is angolszász főnökömnek: Hétfőn SOS szabira kell mennem, egész nap koktélt fogok inni a hűs medencében, persze csak, ha jóváhagyod. Említettem már, hogy imádom a főnököm, nem egy tipikus angol nő, ami a szívén, az a száján - és mégis tipikus angol nő, mert elképesztő humorral tud helyzeteket kezelni. Közölte, hogy ezért a kérésemért több okból írásbeli fegyelmit kéne adnia: Először is mert, nap, meleg, medence – szavakat említeni egy vidéken élő angolnak, aki nyáron is pulóverben ül: alapból övön aluli ütés, de hogy még van pofám arra hivatkozni, hogy egész nap inni fogok, most mikor Ő épp várandós, azért ez már skandalum, amúgy persze menjek és minden második poharat emeljem rá.
Szóval így történt, hogy hétfő reggel kocsiba ültem és feltankoltam először Sárát, akihez adtak még friss kávét, és Attila - a biztonság kedvéért, hogy ki ne száradjunk, és mert hát inni megyünk - gyorsan a kezünkbe nyomott egy hibiszkusos Tatrateát. Ez utóbbival rendkívül megörvendeztettük a kocsiba másodiknak beszálló Esztert és aztán otthon (a VP kúriában) öblögettünk is vele, ami nagyon okos dolognak bizonyult, mert később Sári a strandon elejtette, és kiborította, de ez túl nagy trauma nekem, még nem tudok róla beszélni. Gitta mami, ahogy Sárikám hívja anyukámat, vállalta a taxis szerepét és épp akkor landolt velünk a strandbejárat előtt, mikor 4. Ötye tagunk, Marika is betoppant.
A következő meserészlet titkos volt, egészen mostanáig, de muszáj ezt is megemlítenem. Fürdőruhát felvenni nekem mindig hatalmas nagy erőpróba, de felvenni egy bikinit azzal a tudattal, hogy oldalamon lesz a három brutál csinos barátnőm, több mint erőpróba, ez egy kamikáze akció, de úgy fest, inkább a halál, semmint, hogy kihagyjak egy közös csajos napot. Szóval az öltözőfülkében nagy levegőt vettem és mély hipnózisba kerülve úgy döntöttem, elfelejtem pár órára, hogy plusz 20, de inkább plusz 30 kg-t cipelek. Így utólag visszanézve a képeket, meglep, hogy kiszolgáltak alkohollal és nem mondták azt, hogy bocsánat, de mindenórás kismamának nem adunk több piát.
Nagyon jól sikerült a tudatmódosításom, mert tényleg át tudtam adni magam a lányos bandázásnak, lehet, az is segített, hogy Eszter közölte: Ő bizony úszással kezd, mert akkor egész nap feszesebbnek érzi az izmait. Nekem amúgy édes mindegy volt, mikor úszunk, úszni mindig szeretek, izmaim meg nincsenek. Így még a nagy ivászat előtt, 1 óra oda-vissza úszás várt a négyesfogatra. Nagyon jó az úszómedence, de aligha hiszem, hogy szimpatikusak voltunk az úszómesternek, mert többszöri figyelmeztetés után sem fogtuk fel, hogy elválasztó kötélre nem ülünk, végül már cikinek éreztük, hogy levezető nyújtásunk folyton-folyvást frusztrálja a fehér pólós szépfiút, meg hát már 11 óra volt és a Tatrateán kívül még nem is ittunk. Sikeresen pótoltuk sok-sok körrel, immáron a teraszon, a medencében üldögélve.
Olyan pikk-pakk fogytak a poharak és koktélok, hogy egyszer csak arra lettem figyelmes, eljátszadozom a gondolattal, hogy igent mondok a csúszdára! Én, aki tiszta szívből utálja az összes csúszdát, legyen az vizes vagy száraz (ennek oka egy törött fenék, csúszdáról betonra érkezve). Mind a négyünknek van valami egyedi, csak rá jellemző tulajdonsága. Ami, elképesztő dinamikát ad a csapatunknak és nagyszerű élményeket garantál minden találkozásnál. Az Eszteré a kalandvágy és az, hogy nincs félelemérzete, vagy ha van is, vonzóbb számára az adrenalinsokk. Ő az, aki vadvízi evez, tandemugrást is bevállal, szakadékról ugrik vízbe, úgy, hogy amúgy nem barátja a víznek; átússza a Balatont viharban is, bár rosszul van, ha víz éri az arcát. A mi négyesfogatunk „titkos-vágyott” életében Ő a gyökértelen kalandor. Ezzel szemben én, az abszolút biztonsági játékos, akinek azért kell jó pár koktél, hogy végül beadja a derekát egy fánkos csúszáshoz a fekete lyuk – hagyma csúszdán. Ugye, ugye? Már a csúszda neve is sejteti, mi várhat rád. Hagyma? Fekete lyuk - ez az álmoskönyvek szerint sem jelent túl sok jót. De az álmoskönyvek is tévedhetnek, mert imádtuk a csúszdát mind a négyen és a délutánt a csúszda uralta. Olyanok voltunk, mint a 15-16 éves tinilányok, vihogtunk, visítoztunk és versenyeztünk, ki csúszik gyorsabban. Köszönjük Eszter!
Majd csípőcsontunkon észlelve a korunkat (én legalábbis) úgy éreztük, itt az ideje egy kicsit a gyógyvízben áztatni magunkat. Marika és én főttünk a sárga lében, Eszti és Sári a partoldalról tartott szóval minket. Volt még hullámmedence, evészet, ivászat és sok beszélgetés, rengeteg nevetés. Este még a naplementét is megnéztük és letettük a nagyesküt, hogy erre bizony rendszeresen sort kerítünk, mert minden nőnek alanyi jogon jár minimum kéthavonta egy csajos hétfő.
Másnap kérdezte a főnököm, milyen volt a koktélozós napom. Elmeséltem neki, hogy azon tanakodtunk koktéllal a hűs medencében, hogy mit kéne csinálnunk ahhoz, hogy ezt megtehessük egy héten legalább kétszer vagy háromszor. Ha kitaláltad, azonnal mondd el… jött a főnöki parancs. Azóta eltelt már 3 hétfő és én mindegyiken visszasírom és vágyakozva gondolok a „Medence – koktél – ÖTYE” hétfőre, de már csak 3 másik hét és újra eljön a „2 havonta ÖTYE Hétfő”.
Comments