Végnek tűnő kezdet

30! 30! 30!

- visszhangoztak fejemben a számok a 29. szülinapomon, azaz pontosan egy évvel ezelőtt. 30! Sose képzeltem el magam ennyi idősnek. Középkorúnak.

Mindig is azt gondoltam, az élet 20-szal kezdődik és 29-cel ér véget. 30 évesen az ember már megszűnik önmaga lenni. Ekkorra már társad van, aki miatt kompromisszumokat kötsz, óriási karriered, amiért felelősséggel tartozol, gyerek, aki miatt már mindig csak a második, harmadik vagy negyedik lehetsz. 30 évesen már nem élsz. Tudom, kicsit szélsőségen gondolkodtam, de a 30 nekem akkor is vízválasztó évszám.

Aztán ahogy közelgett a bűvös kor, rájöttem, nem a fentiek miatt (társ, gyerek, karrier) van szorongás a lelkemben, hanem pont ezek hiánya miatt. Itt állok a 30 küszöbén, se társ, se gyerek, se csillogó, égbekiáltó karrier, csak a 20-as éveimhez képest plusz 15 kg, egyre nagyobb narancsligetekkel a bőrömön. Elmerültem hát a rettegésben.

Épp ezért jeleztem környezetemben mindenkinek, hogy 2013-ban nincs július 4-e, hiszen EZEN A SZÜLINAPON nincs mit ünnepelni. Jómagam már hónapokkal előtte lefoglaltam egy visegrádi szállodát, hogy csendes magányomban - a nagy napon szabadságolva magam a világból - újraprogramozzam az agyam és tudatosan felépítsem a 3X-en túli énemet. Jöhet Karma, Feng shui, Allah, vagy Krisztus, keményen dolgozom azon, hogy 30 után is boldog legyek. Bizarr elképzeléseimet és előre eltervelt önsajnálkozásomat végül lépésről-lépésre, napról-napra átírta az élet és azok, akik szeretnek.

Minden egy tökéletes piknikkel kezdődött. Szülinapom előtti szombaton az öt Legem (akikről már szólt egy szösszenetem) olyan finom és kedves meglepetéssel szóltak a szívemhez, hogy még most is meghatódom tőle. Tökéletes délelőtt volt, és abban a pár órában örültem is neki, hogy 30 leszek, mert mérföldkövem azt harsogta, hogy remek barátokat szereztem.

Szülihetem hétfőjén Orsolykához mentem ottalvós-csevegős estére. Kisfia tüneményes mosolya és az esti borozgatás szépen halkan tette rendbe a lelkemben, hogy megfér a gyermek és a barát is egy időben.

Másnap azonban gyomorgörcsöm lett, mert Kritikus üzleti meetingre figyelmeztetett 11:15 felé céges naptáram. 11:30-kor aztán főnököm és 2 munkatársam felálltak útra készen, mert meglepi ebéddel készültek nekem. Ez a három ember csak pár hónapja része az életemnek, így aztán meglepett, mennyire figyelmesek velem. Full extrás ebédünk oázis volt a munka sivatagában és kánaán az igavonásban.

E napon Marika és párja csempészett vidám perceket az estémbe és döbbentettek rá újfent, milyen fontos, hogy igazi társra leljek. Nem kell elkapkodni, csak mert 30 lettem, ne érjem be kevesebbel, jött az intelem!

Szülihetem szerda reggelén férfi kollégám és jó barátom csapott le rám, hogy egy apró ajándékkal meglepjen. Baráti beszélgetésünk újra rávezetett, néha nem várt helyeken bukkannak fel rokon lelkek.

Délután újfent megleptek, de már húszan álltak körülöttem. Új HR csapatunk apraja- nagyja az asztalomhoz sereglett, hogy Gazsóka sütijével felköszönthessen.

Borzasztóan zavarban voltam, mert hirtelen rádöbbentem, imádom, hogy 30 lettem!

Annyi figyelmesség és odafigyelés áramlott felém, olyan eltalált ajándékokkal leptek meg, hogy hirtelen túlcsordultak bennem az érzelmek. Mikor már azt hittem, több jót nem bír el 180 fokos fordulatot vett 30. életévem, Barbókám fagyival, mozival és csodás ajándékkal kényeztetett.

Ha mindez nem lenne elég, a nagy nap reggelén apukám (ki munka miatt Pesten járt) ágybareggelivel, nagy csokor virággal és anyukám mobilon átszűrődő hangjával kívánt Sokat és Boldogat.

Így indultam hát neki az útnak Visegrádra. Párducommal kanyarogtam a Duna partján a napsütésben, hogy immáron büszkén ünnepeljem 30. évem.

Nem volt a napomban sem önsajnálat, se bánat. Nem terveztem újra magamat és a következő 30-at. Örültem annak, hogy rájöttem, nem kell társ, sem gyerek, se csillogó karrier. Elég egy fantasztikus piknik és sok jó barát, egy M&M’s torta, egy türkizkék fülbevaló, egy esti borozgatás, ágybareggeli a szülőktől, a bátyám sziporkázó reggeli köszöntője, Kata barátnőm rímekbe hányt üdvözlő szövege, Zoli ’jó éjt’ sms-e, mert minden köszöntés - érkezzen bárhonnan - azt sugallta:

Figyelünk Rád és most jön csak a Java.

Nem lettem bölcsebb, sem okosabb, továbbra sem tudom elképzelni magam harmincasnak, de már tudom, Harmincon túl is van élet és:

Így, ahogy van, Jó minden!

Írás Éve: 2013 Július